Vígh Károly: Vörös Pest vármegye - Pest Megye Múltjából 4. (Budapest, 1979)

I. PEST MEGYE AZ 1918. ÉVI POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM ÉS A KÁROLYI-KORMÁNYZAT IDEJÉN - 2. Az „őszirózsás” forradalom győzelme Pest megyében

azt is, hogy mivel a „rendes karhatalmi szervek működése megbénult, új, nemzetőri alakulatokat szerveztek". Ahol ezt nem engedélyezték, ott „a köz- és vagyonbiztonságot polgárőrség tartja fenn. Ezen alakulatok a csendőrökkel szorosan együttműködnek".

21 így pl. Cegléden 3 tiszt és 80 fő, Nagykőrösön 1 tiszt és 60 fő a nemzetőri csapat létszáma. Bár a karhatalmi alakulatok újjászervezésénél „a megbízhatatlan elem kizáratott", a közrendet így sem sikerült biztosítani. Ezért az alispán és a belügyminiszterhez fordult azzal a javaslattal, hogy „az egész vármegye területén csendőrségek egyidejű megszüntetésével államrendőrség szerveztessék, melynek tagjai elsősorban a volt csendőrök és határrendőrök soraiból vétessenek".

22 Az alispán nyílt ellenforradalmi magatartására mutat, hogy szerinte a konszolidáció legfőbb akadályai „az új demokratikus alakulatok, melyek a legális hatóságok és képviselőtestületek működését egyes helyeken nagyban akadályozzák."

23 A csendőrség - amelyhez a vármegye régi urai oly állhatatosan ragaszkodtak - a „jól bevált" brutális módszerekkel igyekszik bebizonyítani, hogy érdemes a bizalomra. Egyre szaporodnak a csendőri brutalitásról érkező hírek. A „Gödöllő és Vidéke" tudatja, hogy Szinte Gábor, a gödöllői csendőrkülönítmény király hű érzelmű századosa az utcán inzultálta Rózsa Istvánt, a Nemzeti Tanács elnökét.

24 A váci főszolgabíró jelenti december 3-án, hogy Zsidón a nyomozó csendőri közegek „ütlegeléssel kényszerítették az embereket beismerő vallomásra".

25 E példák is azt bizonyítják, hogy a polgári forradalom győzelme után a hatalomátvétel nem volt egyértelmű, a különböző osztályok és rétegek különböző célokkal vettek részt az események alakításában. A régi rendszer ugyan megdőlt, de a falusi és városi nemzeti tanácsok tagjai - osztályhelyzetüknek megfelelően a legkülönbözőbb politikai eszméket képviselték. Mégis elmondhatjuk, hogy az „őszirózsás" forradalom nyomán Pest megyében is megalakult nemzeti tanácsok, illetve, ahogy sok helyütt nevezték: néptanácsok - új, demokratikus népképviseleti szervnek tekinthetők, amelyben különösen falun a lakosság minden rétege részt vett. Összetételükről általában megállapíthatjuk, hogy demokratikus jellegüket a helyi politikai-társadalmi erőviszonyok határozták meg. Általános jelenség az is, hogy a kormányzat, a megyei, járási közigazgatás a forradalmi napok után igyekezett az eseményeket nyugalmi állapotba terelni, „normalizálni" és a régi közigazgatás jogkörét helyreállítani. A nemzeti tanácsoknak csupán ellenőrző, tanácsadó szerepet szánt. így pl. a kalocsai főszolgabíró december 11-i körtáviratában méltatva a „felejthetetlen történelmi napokat", amikor „a nemzeti tanácsok és néptanácsok megbecsülhetetlen szolgálatot tettek a szabadság igaz ügyének", a további működésükről úgy vélekedik, hogy mivel „a viszonyok normálissá váltak", és a kivételes, forradalmi állapot megszűnt, figyelembe kell venni, hogy „azt a hatáskört, melyet a hatályban levő törvényeink a közigazgatásra ruháztak, csakis ezek a hatóságok gyakorolhatják..." Majd 26