Vígh Károly: Vörös Pest vármegye - Pest Megye Múltjából 4. (Budapest, 1979)
II. PEST MEGYE A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN - 10. A Vörös Hadsereg honvédő harcainak segítése
Werth Henrik elrendelte a csapatok lefegyverzését. 32 Az I. román gyaloghadosztály csapatai Mosoiu tábornok vezetésével augusztus 3-án ellenállás nélkül bevonultak a városba. És akadt olyan küldöttség Cegléden, amely „alázattal" kért kegyelmet és megbocsátást a város számára . . . 33 Az isaszegi munkások, akik a MÁVAG-ban és a Ganz-gyárban dolgoztak, már csak az ellenállásnak azt a kétségbeesett formáját tudták választani, hogy az üzemükben gyártott négyágú acéltüskét szórták az isaszegi országúton közeledő román lovasság elé. Az acéltüske a lovak patáiba fúródott és nagy kavarodást okozott a túlerőben levő ellenség soraiban. Ez az intermezzo azonban nem akadályozhatta meg a román bevonulást Budapestre . . , 34 Vác nem állt a tűzvonalban, de a Vácott és környékén állomásozó vörös hadosztály július folyamán a tiszai fronton védte a proletárhatalmat. Ezzel egy időben Diós Jenőről bejött a városba a 60-as dandár. Amikor a tanácskormmány lemondott, a csehekkel szemben álló ezredek, valamint a közeli falvakban tartalékba helyezett alakulatok megindultak Vác irányába. A Vác felé vezető utak vonuló csapategységekkel teltek meg. Kocsi kocsi után haladt, gyalogosok meneteltek, majd lovas osztagok és tüzérség következett. Megkezdődött a Vörös Hadsereg egységeinek a leszerelése. „Négy napon át tartott, amíg a mintegy harmincezernyi vöröskatona elvonult Vácról", olvashatjuk az egykori sajtótudósításban. 35 Ennek a Vác körül állomásozó, bevetésre nem került harckész hadosztálynak a Pest megyei léte és harc nélküli visszavonulása is bizonyítja, hogy milyen súlyos hibát követtek el a tanácshatalom vezetői a felvidék kiürítését követelő párizsi ultimátum elfogadásával. Pest megye népe is tapasztalhatta, hogy a biztosítékok nélküli visszavonulás csak demoralizálta a hátországot, a Vörös Hadsereget és elősegítette a Tanácsköztársaság leverését.