Vígh Károly: Vörös Pest vármegye - Pest Megye Múltjából 4. (Budapest, 1979)

II. PEST MEGYE A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN - 9. Harc az ellenforradalom ellen

24-i Kecskemét környéki zendülésre utalhatott. A helyzet májusban csak roszszabbodott. A fentiek alapján egyetérthetünk Romsics Ignáccal abban, hogy a Dunamelléki ellenforradalom „közvetett, távolabbi okának Magyarország meg nem szállt területeinek június eleji osztályerőviszonyait tartjuk, amelyek az agrárvidéken, tehát a Duna-Tisza közén és a Dunántúl nagyobb részén különösen kedvezőtlenül alakultak".

11 Ebben a térségben ugyanis a birtokos parasztságnak legszámottevőbb, főként középső és felső rétegei részéről egyre fokozódott az ellenállás a Tanácsköztársasággal szemben. Ez a körülmény a tényleges és tartalékos tisztek, a volt közigazgatási és rendőri apparátus tagjainak a lakosság körében kifejtett izgatását csak megkönnyítette. A Duna menti - e térség legnagyobb arányú - ellenforradalmi felkelésének kirobbanását közvetlenül a Forradalmi Kormányzótanács CIX. sz. rendelete és Hamburger Jenőnek a Tanácsok Országos Gyűlésén elmondott beszéde okozta. A tanácskormánynak szembe kellett néznie a tényleges helyzettel, ami június folyamán a következő képet mutatta: „Az aratást megelőző hetekre az ellátatlanok száma ismét - mint 1918 nyarán - politikailag veszélyes szintre szökött. Ennél is tragikusabb volt, hogy a Tanácsköztársaság közélelmezési perspektívái sem voltak sokkal kedvezőbbek. A már 1918-ban is igen alacsony vetésterület a román megszállás miatt tovább csökkent, s a bevetett szántók várható terméshozama is alacsonynak mutatkozott. Az is bebizonyosodott, hogy a birtokos parasztság nem fogja a munkásság által is megfizethető áron eladni terményeit, hanem megpróbálja feketepiacon értékesíteni, s ha már ennek sem lesz lehetősége, elrejti vagy megeteti az állataival. Hamburger Jenő, a Földművelésügyi Népbiztosság szocializálási biztosa mindezt tudta és ennek szellemében tartotta meg referátumát 17-én, a Tanácsok Országos Gyűlésén. Körvonalazva a közélelmezés jövő évi kilátásait - precíz számításokkal bizonyítva - Hamburger bejelentette, hogy ha a birtokos parasztság összes termésfeleslege az ország rendelkezésére fog állni, évi 72 kg gabonánál akkor sem jut több egy személyre. Ez a bejelentés, illetve ennek várható megvalósulása Magyarország minden társadalmi rétegét negatív módon érintette. A 72 kg-os gabonakvóta nemcsak a városi középrétegek életszínvonal-csökkenését tartósította volna, hanem az ipari munkásságét is, mert a magyarországi proletariátus évi gabonafogyasztása az első világháború előtt 125 kg körül mozgott. Legkedvezőtlenebb azonban a parasztságra nézve volt, mert kétszeresen - mint fogyasztót és mint eladót - is érintette. A birtokos parasztság fogyasztási szintje korábban jóval meghaladta az évi 150 kg-ot, s a megváltozott körülmények-között a földmunkásság fogyasztási igényeit is messze kielégítetlenül hagyta. Berényi (Kecskemét küldötte) Hamburger referátumának vitájában 240-300 kg-ban szabta meg azt az évi kvótát, ami mellett a földmunkásság elégedett lenne, a Pest megyei intéző bizottság június 11-i ülésén pedig havi 25-30 kg-os fejadagot emlegettek a felszólalók . . ,"

12 16 3