Vígh Károly: Vörös Pest vármegye - Pest Megye Múltjából 4. (Budapest, 1979)

II. PEST MEGYE A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN - 7. Oktatásügy és kulturális élet

gimnáziumot. Az elemi iskolák államosításával 12 tanterem jutott 887 növendéknek. Kevés tanterem és rossz állapotban levő iskolák álltak a munkástanács rendelkezésére. A sikeres oktató munka érdekében a gödöllői művelődési tanács a tanerőhiány megszüntetését, egy-egy osztály létszámának 40-45 főre való csökkentését és a tárgyi feltételek javítását tűzte ki célul. Az április 18-án megalakult Gödöllői Iskola Bizottság, amelyben pedagógusok és szülők egyaránt helyetfoglaltak, a fentieken kívül szorgalmazták az iskolák tatarozását, a berendezés javítását stb.

6 A szomszéd Isaszegen sikerült enyhíteni a tanerőhiányon és az igen kedvezőtlen megyei átlaggal szemben (egy osztály 120-190 tanuló) 712 tanuló mellett 17 nevelőt állítottak munkába, ami 41-es osztálylétszám átlagnak felelt meg.

7 Az iskolák államosítása a reakció nagy ellenállásába ütközött. Egyes esetekben a klérus olyan heves és hatékony ellenállást tanúsított, hogy a rendeletet nem lehetett végrehajtani. Az iskolák államosítása pedig polgári demokratikus követelmény volt, és sok helyen még a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt végrehajtották. Pest megyében is számos helyen így történt. Pl. a szentendrei munkástanács már március 2-án határozatot hozott arról, hogy az iskolákat elválasztja az egyháztól és megvalósította a felekezeti különbség nélküli egységes iskolatípust. A munkástanács megszüntette az iskolaszékeket, a gondnokságot, a presbitériumot és helyükre tanügyi biztost nevezett ki, aki együttműködött a helyi tanítók szakszervezeti csoportjával. Szentendrén a szakszervezet március 24-i ülésén elhatározták, hogy kiküszöbölik a hittant az iskolai oktatásból. „Mi tiszteletben tartjuk mindenkinek vallásos meggyőződését - hangoztatta a szakszervezet fenti határozata -, de mi azt akarjuk, hogy a tanító csak tanító legyen ... s ne nyúzza a bőrét papja . ,"

8 A szentendrei iskolák egyesítése után félő volt, hogy nemzetiségi viszálykodásra kerül sor, hiszen a görögkeleti iskolában szerb nyelven folyt a tanítás. A városi tanács azonban internacionalista módon nyúlt a kérdéshez: „A munkástanács több felszólalás után kimondta, hogy az iskolák egyesítésével nem célja a magyarizálás. Minden nemzetiség érdekeit megvédi és felhívja a tanügyi népbiztost, hogy az iskolák elhelyezésével gondoskodjon arról, hogy a szerb anyanyelvű növendékek szerbül tanulhassanak, de a felekezeti tendenciákat a tanításból száműzzék."

9 Szentendrével kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy Bodó József vezetésével - a helybeli pedagógusok támogatásával - olyan kitűnő művelődési-kultúrpolitikai munka folyt a Tanácsköztársaság idején, hogy az ellenforradalom hatalomra kerülése után a Bodó Józsefek elleni per alkalmával nem sikerült vallomást kicsikarni működésük ellen.

10 Vácott a városi direktórium művelődési kérdésekkel foglalkozó tagja, Mathejka Jáno s j elentette be a sa j tó hasáb j ain, hogy a helybeli tanítók egyhangúan csatlakoztak az új forradalomhoz. A váci kegyesrendi főgimnázium szerzetes tanárai is letet148