Vígh Károly: Vörös Pest vármegye - Pest Megye Múltjából 4. (Budapest, 1979)

II. PEST MEGYE A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN - 5. Mezőgazdasági politika Pest megyében a Tanácsköztársaság idején - A mezőgazdaság helyzete az állami gazdaságokban és a szövetkezetekben

ahol 2500 hold jó minőségű föld maradt műveletlenül. Miután ennek megművelésére a tatárszentgyörgyieknek nem volt munkásuk, a kerekegyháziak pedig munkaerő-felesleggel rendelkeztek, önhatalmúlag elfoglalták a birtokot és termelőszövetkezetet alakítottak rajta. A tatárszentgyörgyi gazdabiztos visszakövetelte ugyan a földet, habár annak megművelését nem tudta biztosítani.

72 A fenti egyedi példával szemben általánosságban megállapíthatjuk, hogy az erőteljesen fejlődő termelőszövetkezetek gyakoroltak kedvező hatást a mellettük levő paraszti gazdaságokra. Ennek következtében „különösen Pest megyéből mind számosabban fordultak a megyei direktóriumhoz kisgazdaságoknak termelőszövetkezetekbe való tömörítése iránt". Ezzel a jelenséggel kapcsolatban Urbán Pál, a Pest megyei direktórium elnökhelyettese, a következőket mondta a fővárosi sajtó képviselőinek: „Mi tudjuk jól, hogy a kisgazdák hamarosan belátják, hogy csak úgy tudnak igazán sokat termelni, s csak úgy tudnak igazán boldogulni, ha termelőszövetkezetekbe állnak össze. Amit vártunk, az most bekövetkezett. A kisgazdák sűrűn jönnek küldöttségbe a direktóriumhoz és ők maguk mondják el, hogy a kisgazdaságokban csak akkor lehet rendes a munka, ha megfelelő gazdasági gépek és tenyészállatok állnak rendelkezésre. Mi természetesen a hozzánk forduló kisgazdákat még jobban felvilágosítjuk a termelőszövetkezetek előnyeiről, s így meggyőző érvekkel elérjük azt, hogy Pest megyében a legrövidebb időn belül olyan termelőszövetkezetek is lesznek, amelyek nem a nagybirtokok szocializálása révén keletkeztek, hanem a törpebirtokokból és kisbirtokokból alakultak meg."

73 Urbán Pálnak a szövetkezetek gyors létrejöttéhez fűzött reményei túlzottak voltak. Ez az optimizmus azzal magyarázható, hogy a szegényparasztság legforradalmibb és leghaladóbb részének törekvését - elsősorban ők léptek be a szövetkezetekbe - jóhiszeműen általánosította és nem figyelt fel a falusi szegénység nagy tömegeinek földéhségére. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek fejlődése a júniusban összeült pártkongresszust is foglalkoztatta. Itt elhangzottak olyan javaslatok, hogy a termelőszövetkezeteket államosítani kell. Ezekkel a javaslatokkal szemben Kun Béla kijelentette: „. . . mindaddig, amíg a termelőszövetkezetek révén meg nem kedveltetjük a parasztság kisgazda elemeivel a társas termelést. . ., addig maradjunk meg a termelőszövetkezeti rendszer mellett, és csak azután vezessük be a tiszta tanácsgazdálkodást. A fejlődés dialektikus menete nem jelenti azt, hogy átugorhatunk egyes fejlődési fázisokat, csak azt jelentheti, hogy . .. nagymértékben megrövidíthetjük a fejlődés egyes etapjait".

74 Kun Béla álláspontjának megfelelően a pártkongresszus elvetette a termelőszövetkezetek államosítását. 127