Vígh Károly: Vörös Pest vármegye - Pest Megye Múltjából 4. (Budapest, 1979)

II. PEST MEGYE A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN - 5. Mezőgazdasági politika Pest megyében a Tanácsköztársaság idején - A mezőgazdaság helyzete az állami gazdaságokban és a szövetkezetekben

Népbiztosságot és a megyei intéző bizottságot egyaránt arra késztették, hogy olyan szervezeti kereteket hozzanak létre, amelyek majd megbirkóznak a jelentkező problémákkal. Ilyen meggondolás alapján jött létre június elején a szocializált gazdaságok budapesti kerületi (megyei) központja és a megalakulás nyomán megkezdődött a központ hatáskörébe tartozó területen a nagy- és középbirtok szocializálása. Közel két hét alatt egymillió katasztrális hold területet szocializáltak a hozzátartozó gazdasági felszereléssel és üzemekkel együtt. A központ nem a szorosan vett Pest megye közigazgatási területét egyesítette, mert a Földművelésügyi Népbiztosságnak az volt az álláspontja, hogy gazdasági téren olyan területi egységet kell megalkotni, amely egy központból könnyen kezelhető. Éppen ezért a budapesti kerületi központhoz csatolták Heves, Bács és Fejér megyék ama részeit is, amelyek belenyúltak Pest megye közigazgatási területébe, és így gazdasági szempontból könnyebben igazgathatok Budapestről. A Földművelésügyi Népbiztosság a központ vezetésére Erdélyi Miklós és Szabó Lajos főmegbízottakat nevezte ki. A központot főleg két szempont vezérelte munkájában: a többtermelés és a főváros dolgozóinak az ellátása. A hatásköröket illetően a központi igazgatás a szocializált birtokok igazgatását látta el, a mezőgazdasági üzemosztály a talajműveléssel, növénytermeléssel, vetőmaggal és takarmánnyal összefüggő kérdésekkel foglalkozott. Nagy jelentőséget tulajdonítottak a szőlő- és borgazdasági osztálynak is, mert a központhoz tartozó területen százezer holdnál nagyobb szektoron termeltek szőlőt. Még a kereskedelmi, munkaközvetítő és ellenőrző osztály tartozott a központ alá. A Tanácsköztársaság mezőgazdasági szempontból legjelentősebb területén 23 járási felügyelőség megszervezését tervezték. A legtöbb meg is alakult. így Abonyban, Alsódabason, Aszódon, Bián, Dunavecsén, Gödöllőn, Kalocsán, Kiskőrösön, Kiskunfélegyházán, Kispesten, Kunszentmiklóson, Monoron, Nagykátán, Pomázon, Szentendrén, Ráckevén, továbbá Vácott, Cegléden, Nagykőrösön és Kecskeméten (ez utóbbi négy helyen csak a városokra korlátozva).

67 A szocializált gazdaságok eme budapesti központját gyakorlott gazdák vezetésére kívánták bízni, azonban a június közepén létrehozott szervezet már nem volt képes betölteni a Földművelésügyi Népbiztosság által elképzelt fontos szerepét. Mire az egész apparátus valóban élő organizmussá vált volna, a Tanácsköztársaságot a június végi ellenforradalom és a júliusi súlyos honvédő harcok elvonták a gazdasági építőmunkától. A Tanácsköztársaság idején szervezett termelőszövetkezetekről szólva, a Somogy megyében létrejött szövetkezeti rendszer a példa, mert egyrészt ott alakult ki a legkorábban a szocialista mezőgazdaságnak ez a formája, másrészt a később létesült szocialista gazdaságok - így a Pest megyeiek is - a Somogy megyei szövetkezeteket tekintették mintának. Somogyban már a Tanácsköztársaság kikiáltásának időszakában lényegében befejeződött a nagybirtokok kisajátítása. A szövetkezeti forma melletti állás124