Vígh Károly: Vörös Pest vármegye - Pest Megye Múltjából 4. (Budapest, 1979)

II. PEST MEGYE A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN - 4. Kommunista mozgalom és az egyesült párt tevékenysége Pest megyében a Tanácsköztársaság idején

dőltek el. Ez így volt felülről lefelé, a diktatúra minden fokozatán. A párt szerepe jórészt csak a kulturális munkára szorítkozott. Igaz, a kulturális fronton az egész ideológiai harcot értették - a propagandát és az agitációt egyaránt -, mégis, a párt tevékenységének ilyen szűk területre korlátozása arra mutat, hogy mennyire nem értették meg 1919-ben a párt vezető szerepét. Mindebből nem az következik, hogy a párt szerepe teljesen negatív. Nem véletlen, hogy az ellenforradalmi uralkodó osztály később csak a gyűlölet hangján beszélt a párt agitációs és propagandatevékenységéről. Már említettük, hogy az egyesült párt agitáció ja számára felhasználták a házés utcabizalmiak rendszerét. A bizalmiak, amellett hogy elláttak bizonyos hivatalos feladatokat is, többé-kevésbé rendszeres agitációs munkát is végeztek a hozzájuk tartozó lakosok között. Ilyen rendszerrel főleg a városokban találkozhatunk. A legtöbb helyen, hogy feladataikat jobban elvégezhessék, időnként tájékoztató jellegű előadásokat tartottak számukra. A ceglédi „Népakarat" 1919. április 25-i száma hírt ad egy ilyen tanácskozásról. A mintegy 400 résztvevő meghallgatta a párttitkár felvilágosító előadását az aktuális politikai kérdésekről, utána pedig tájékoztatót kaptak a kiutalásoknál követendő eljárásról. Vácott a pártszervezet május 15-én rendezte meg a vörös sajtó ünnepét. A sajtóagitációt az utca-és házbizalmiak végezték. Vácott is több mint 400 utca- és házbizalmi volt. A kommunisták és az egyesült párt nevelő munkájában igen nagy szerepük volt a népgyűléseknek és a pártnapoknak. A Tanácsköztársaság idején ezt az agitációs formát alkalmazták a leggyakrabban. A vidék főleg ilyen módon ismerkedett meg a kommunisták állásfoglalásával, mivel a sajtó a falvakban kis szerepet játszott, terjesztését a közlekedési nehézségek is nagyban gátolták. A Tanácsköztársaság idején nagyon sok népgyűlés volt. A rendkívül nehéz viszonyok ellenére, a tanácshatalom számos ismert vezetője járt vidékre és állt a néptömegek elé. Pest megye városaiban és falvaiban szervezett gyűléseken Kun Béla, Nyisztor György, Rabinovics József, Rákosi Mátyás, Szamuely Tibor, Szaton Rezső, Vágó Béla és mások tartottak agitációs beszédeket. Emellett a helyi vezetők is gyakran tartottak beszámolókat. A legtöbb esetben a helyi szónok akkor is beszélt, ha központi előadót is kiküldtek. A gyűléseken mindig a proletárdiktatúra előtt álló, tehát időszerű feladatokról volt szó. Fontos szerepet játszottak a párt életében a pártnapok, amelyeket - különösen a városokban - hetenként vagy kéthetenként elég rendszeresen megtartottak. A pártnapok témáját már akkor is az aktuális nemzetközi és belpolitikai helyzet szabta meg. Az előadó többnyire központi küldött volt. Nem egy helyen a pártnapokon hallgatták meg a lakosság bírálatát, ami feltétlenül újszerű kezdeményezésnek tekinthető. Előfordult, hogy a pártnapok napirendjén elméleti kérdések is szerepeltek. Cegléden pl. a központi kiküldött a demokrácia és a diktatúra kérdéseiről tartott előadást. Újpesten Spartacus-kor alakult a pártszervezet keretében, ahol kimondottan elméleti kérdésekkel foglalkoztak. A tanulás formája teljesen 101