Káldy–Nagy Gyula: A budai szandzsák 1559. évi összeírása - Pest Megye Múltjából 3. (Budapest, 1977)

Bevezetés

állataiban és egyéb ingóságaiban 300 akcse értékkel rendelkezik, akár nős vagy nőtlen, ha önállóan él, évente 50 akcse dzsizje-adót köteles fizetni. Számukat az összeírok a „hane-i dzsizje" kifejezés alatt írták be. A hane szó jelentése „ház, család", de mi egyik értelmezéssel sem fordíthattuk, mert téves következtetések levonásához szolgáltatnánk alapot, ezért ezt írtuk: a dzsizje-adót fizetők száma.

50 A dzsizje-adó fizetése alól a bírók és a papok felmentést kaptak. Ez az adó, melyet filori-adónak és harádzs-adónak is neveztek, mindig a kincstárt illette, a tímár-birtokos sohasem szedhette be. Ezt világosan meg is mondták, amikor az összeírásba minden egyes település után feljegyezték: „A jövedelem a tizedekből és az adókból a filori adón kívül". A dzsizje-adót fizetők hadjárat esetén rendkívüli adót, úgynevezett avariz-adót is kötelesek voltak adni, amit természetesen az összeírások során nem vettek számba, de azt már igen, ha fizetése alól valaki felmentést kapott, mert vár- vagy hídjavítási munkákat végzett. Az ilyenek neve fölé odajegyezték: „müszellem [felmentett] lett" vagyis az utászok alakulatába került. A földesúri jövedelmek felsorolásának első tétele mindig a kapu adó volt, amit mindazoknak le kellett róni, akik a törvény szerint dzsijze-adó fizetésére képesek voltak. Az összeírásban feltüntetett „kapuk számá"-ból tehát nem lehet a kapuk vagy a házak tényleges számára következtetni. A különféle terménytizedek (gabona, széna, must, vetemény, gyümölcs) számbavételének az előírt módja az volt, hogy azokat mindig három évi termésátlag alapján kellett nyilvántartásba venni. (Példa erre az Iklád pusztára vonatkozó bejegyzés, ld. alább a 452. sz. alatt.) A gabona tizedek mennyiségét török űrmértékkel „kilé"-ben tüntették fel, ami búza mérésénél 25,65 kg, árpa mérésénél 22,25 kg volt. A must tized mennyiségét azonban mindig magyar űrmértékkel, pint (1,69 liter) vagy cseber (42,42 liter) szám jegyezték fel. A gabona és a must tized megadott mennyisége mellett, annak pénzbeli értékét is feltüntették, a gyümölcs és a veteményfélék tizedét viszont mindig csak akcse értékben rögzítették. Egészen sajátságos volt Tápiószecső falu tizedszolgáltatása, mert a gabonatizedet nem tízből, hanem tizenegyből adta, Id. a Szekcsuj összeírása végéhez fűzött bejegyzést. A bárány tized, méhkas tized, sertés adó összegét ugyancsak a három évi állattartás átlaga szerint írták be. A juhok száma azonban, amit tulajdonosa neve fölé szoktak jegyezni, feltehetőleg az összeíráskor meglevő állományt jelöli. A hal tized, a bor eladás után kirótt „hordó adó", a menyasszony adó és a földesúri büntetéspénz bevételének szintén a három évi átlagát tüntették fel.

51 A malom adó azonban már évi összegben, kerekenként 25 akcséban volt megállapítva. A felsorolt adókon és tizedeken kívül nagyobb településeken még nyilvántartásba kellett venni a kincstári boltok bérét, a piacokon és a vásárokon szedett illetéket, a kereskedelmi útvonalak mentén az áruvámot, ezenkívül az örökös nélküli hagyatékok, a gazdátlanná vált jószágok eladásából stb. származó bevételeket, melyeket azok beszedőinek elszámolásai alapján tüntették fel;

52 a fogalmazványban azonban ezeknek a tételeknek a helyeit üresen hagyták. A kincstári, illetve földesúri jövedelmek számbavétele után feljegyezték még azoknak (nagyrészt törököknek) a nevét, akiknek a település határában majorságuk (csiftlik), örökölhető kisebb földtulajdonuk (bastina), rétjük, kertjük (bosztán) vagy szőlőjük volt. 60 Erre vonatkozóan ld. Káldy-Nagy Gy., Baranya megye, 7. 51 A három évi átlagtermés figyelembe vételére ld. Káldy-Nagy Gy., A magyarországi török adóösszeírások, 27. A büntetéspénzzel kapcsolatban meg kell említenünk, hogy annak fele a nem „szabad" timár-birtokon a szandzsákbéget illette (im., 26.), ezért fordul elő összeírásunkban ilyen tétel, hogy a büntetéspénz fele. • 52 Erre vonatkozóan, valamint a különféle illetéket beszedők úgynevezett mukátaa-elszámolásaira ld. Fekete L.—Káldy-Nagy Gy., im., 597—608. 14