Iratok Pest megye történetéhez 1918–1919 - Pest Megye Múltjából 2. (Budapest, 1969)

OKMÁNYOK - IV. Az ellenforradalom hatalomra jutása - 330. 1920. július 13. „Panaszlottak m. évi augusztus hó 14-én egymás ellen kölcsönösen feljelentést adtak be ...”

1. Domsics nyomdászsegéddel, ki a kispesti járási tanács elnöke volt, tehát a főszolgabírói széket bitorolta, bizalmas viszonyban volt: 2. a kispesti ún. járási tanácshoz beosztott kommunistákkal szemben odaadással viselkedett: 3. dicsekedett azzal, hogy ő járási népbiztos helyettes, 4. Heisler járási népbiztos helyettest áthelyezése alkalmából a tisztikar élén elbúcsúztatta, 5. egy nőismerősét a kispesti ún. járási tanácshoz tisztviselőnek alkalmazták: 6. Fizetésrendezési tervezetet dolgozott ki a kispesti ún. járási tanács tagjainak fizetésére, melyben magának, mint elnök helyettesnek 500 Korona tiszteletdíjat állapított meg, végül 7. az ún. járási tanácsnak m. évi április hó 14-én tartott ülésén elnökölt és a megnyitáskor beszédet tartott, abban új állam küszöbén az új hatóság működéséhez sok szerencsét kíván. Egyébként a diktatúra alatt teljesített szolgálatáért Podmaniczky maga is kérte a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat elrendelését. A fenti vádpontok közül azon súlyosnak látszó beállításban, amint ezeket Beniczky Péter feljelentése előadja, a vizsgálat során egyetlen egy pont sem nyert beigazolást. Ellenben megállapítható, hogy a felsorolt vádpontokban foglalt tények és pedig az 1., 4., 5., 6. és 7. alattiak a valóságban másképpen, avagy kényszer hatása alatt történtek. Podmaniczky György szolgabíró ugyanolyan körülmények között, mint Beniczky Péter szolgabíró, a diktatúra kikiáltása után hivatalában meghagyatott. Az 1. pontra nézve Podmaniczky előadja, hogy amidőn Domsics nyomdászsegéd a kispesti járási tanács elnöki székét elfoglalta, őt váratlanul tegezésre szólította fel. Ezen felszólítás Podmaniczkyt kényszer helyzet elé állította. Ennek visszautasítása nemcsak, hogy Domsics ellenszenvét de kétségtelenül bosszúját is vonhatta volna maga után. - Hogy Podmaniczky a tegezést nem utasította vissza, az akkori viszonyok figyelembe vételével ez terhére nem írható. E tekintetben különben Podmaniczky a maga részéről kötelességszerűen járt el, amidőn az esetről még aznap a vármegye alispánjának jelentést tett. A 4. alatti vádpontra vonatkozólag a vizsgálat csak annyit állapított meg, hogy Podmaniczky Heisler népbiztos helyettest oly módon búcsúztatta, hogy a tisztviselőket jóindulatába ajánlotta. Podmaniczkynak ez a magatartása ugyancsak egy kényszerű alkalmazkodás volt, amely elől mint a szolgálatában felettes hatóságának tudtával meg maradt tisztviselő: nem térhetett ki. Ugyanilyen elbírálás alá esik a 7. vádpontban panaszolt magatartása is, mert a rémuralom bebizonyította, hogy személyes biztonságát kockáztatta az a köztisztviselő, ki a proletárok előtt bármilyen okból gúnyossá [gyanússá] vált. Az a körülmény, hogy Podmaniczky az 5. pont szerint egy új nőtisztviselőt alkalmazott az ún. járási tanácsnál, nem eshetik fegyelmi beszámíthatás alá annál is 429