Iratok Pest megye történetéhez 1918–1919 - Pest Megye Múltjából 2. (Budapest, 1969)

OKMÁNYOK - V. Visszatekintések - 332. 1920. június 8. „... gyilkolják, gyötrik, börtönzik most Aszód munkásságát.”

Az Aszódra és környékére beszállásolt vörös csapatok rendkívül sok. bajnak, pa­nasznak és elégedetlenségnek voltak az okozói. De a bajt nem a közkatonák, hanem mérhetetlen követeléseikkel a tisztekből lett parancsnokok okolták. Külön helyiséget, külön étkezőt, asztalkendőt, fehér ágyneműt követeltek. A direktóriumot minden­féle parancsokkal zaklatták. A parancsnokok a direktóriumnál (a 22. csepeli munkásezred parancsnokának kivételével) be sem mutatkoztak. A tisztek szállásai­kon a bútort összetörték, a függönyöket, térítőket szándékosan széthasították, húst, tejet és mindenféle kivételes élelmiszereket követeltek. Amikor arra utasítot­tuk őket, hogy követeljék ezt a fölvételező állomáson, akkor egyszerűen tudomá­sul vették ezt az utasítást és folytatták garázdálkodásaikat. Ügy látszik, a\ volt a céljuk, hogy a vörös hadsereget a lakossággal megutáltassák. Sajnos, egyes esetekben a politikai megbízottak is inkább a tisztek pártjára állottak és nem támogattak ben­nünket törekvéseinkben. Az aszódi Podmaniczky-kastélyt a tisztek a muzeális értékű bútorok elhurcolásával és a könyvtár széthordásával majdnem teljesen kifosztották. Ez annál nagyobb kára volt a községnek, mert ebből a kastélyból kultúregyesületi központot és könyvtárt akartunk szervezni. A polgárság kezdetben nem viselkedett gyűlölettel a proletárdiktatúra iránt és már-már úgy látszott, hogy egy ésszerű tanácsgazdálkodásba belenyugszik. Később azonban már a polgárság is ellenséges indulattal fordult a tanácsköztár­sasággal szembe. Aktív ellenforradalmi mozgalom a% egés^ járásban nem volt. Féken­tartotta az ellenforradalmat a gyári munkászászlóalj, amelyről tudták, hogy ilyen esetekben kíméletlenül fog föllépni. Ezt főként annak a taktikának köszönhetjük, hogy gyűléseken és egyéb megnyilatkozásokon igen erélyes hangot használtunk, az ellenforradalmárokat fékentartottuk s így nem volt ok egyetlen egy esetben sem arra, hogy erélyesebb eszközökhöz nyúljunk. A parlagon heverő földet később átadtuk a földet kére\ földnélküli munkásoknak, akiknél ez az intézkedésünk jó hatást tett. A pénzügyi kérdésekben kiadott összes rendeleteket végrehajtottuk. A vörös hadsereg részére ismételten szállítottunk marhákat, egy esetben az egész állomány tíz százalékát, egy esetben öt százalékát adtuk le. Egy budapesti munkás­ezredet az aszódi direktórium szerelt föl lovakkal, kocsikkal és lószerszámmal. Budapestről a vezető elvtársak közül csak a hadsereghez jöttek ki, más ügy­ben Aszódra senki nem szállt ki. A komolyabb ellenőri megbízottak mindig megelégedéssel nyilatkoztak az aszódi direktórium működéséről. 1919. július 22-én a direktórium elhatározta, hogy ha kell, tűzzel-vassal is végrehajtja a sorozást. Csak az aratásra való tekintettel halasztotta el a sorozást későbbi időpontra, amikorra azonban már a kommün megbukott. Túszokat nem szedtünk, nem tartottuk ezt szükségesnek, minthogy a járásban ellenforradalmi mozgalmat nem észleltünk. A budapesti központ rendelkezései igen gyakran egymással ellentmondóak voltak és sok 442

Next

/
Oldalképek
Tartalom