Iratok Pest megye történetéhez 1918–1919 - Pest Megye Múltjából 2. (Budapest, 1969)
OKMÁNYOK - III. A Tanácsköztársaság Pest megyei történetéből - 261. 1919. június 23. „... gyermekek elhelyezésére fog szolgálni ...” - 262. 1919. június 23. „Most elérkezett a parasztforradalom ...”
szül. saját bevallása szerint f. hó 20-án de. a fehér gárdisták Középszingögbe jöttek kocsival. Felszólítottak, hogy jössz-e velünk. Én haboztam, de aztán, mondták, ne hímeljek-hámoljak, hanem gyere. Most elérkezett a parasztforradalom, amely benneteket fel akar szabadítani a rabló kommunisták igája alól. Szabadok leszünk, nem fognak kirabolni minket. Ezeket a szavakat Móri Károly, laczházai kocsmáros fia mondta. Ezen beszédjük után én is hozzájuk csatlakoztam. Az egész gárdával felvonultunk a községházára, ahol Móri Károly beszédet tartott egy ismeretlen vasutassal. Felszólították a népet, hogy ne tűrjék a direktórium garázdálkodását. Felpanaszolták, hogy mindent elvettek tőlük, mire aztán a feldühödött nép keresni kezdte Balázs Lajos direktóriumi alelnököt. Én, Móri Károly és még két ismeretlen egyén, keresni kezdtük Balázst, de nem találtuk otthon. Az egyik ismeretlen, kinek nevét most már tudom, a Várkonyi fiú, a rezgős kezű, ki késsel kezében hadonászott és agyon akarta szúrni Balázsnak a feleségét, de mi ezt megakadályoztuk. Erre az ottlevő fegyvert és két töltényt elvettük. Onnan visszamentünk a községházára és onnan Laczházára. Ott lefegyvereztük a vörös őröket és akkor kaptam én is fegyvert. Az őrségről a községházára mentünk és ott a direktóriumot letartóztattuk. Azután a két ismeretlen vasutas elment és félreverette a harangot, hogy a nép összejöjjön. Én ott leszaggattam a szovjet-kormány minden rendeletét és onnan visszamentünk az őrségre és ott Móri Károly és a vasutas, a telefont megrongálták, és a két ottlevő bútordarabot is össze akarták törni, de én azt mondtam, ne bántsák, mert még arra szükségünk lehet. Később felültünk kocsira, kimentünk a vasúthoz, a telefont kikapcsoltuk, hogy ne lehessen telefonálni a vörösöknek. Én 9 társammal kint maradtam vasútőrségnek és az esti Pestről jövő személyvonatot megtámadtuk s nem engedtük be az állomásra. A vonatról leszállított 4 vörös őrnek a fegyvereit elszedtük s a később hozzánk csatlakozó fehér gárdisták közt szétosztottuk. Ugyanígy járt az utána következő két vonat s azután bementünk a községbe. Ottan várakoztunk készenlétben. 9 órakor az állomásról jött a jelentés, hogy a vörösök vonatja megérkezik. Azonnal mentünk a harangozóhoz, hogy verjen félre egy harangot, hogy a nép összejöhessen. A nép nehezen jött össze s mi, mint fehér gárdisták, raj vonalba fejlődtünk a rozs között. Vezetőnk Brekovics Mihályt követve, előrenyomultunk, az állomás felől biztosított járőrrel, hátunk mögött jött a nép kaszával, kapával kb. 100 főnyi. Én összekötőküldönc voltam és a hátul levő tartaléknak vittem a harc eredmény [ének] jelentését. Hírt kaptam, hogy értesítsem a tartalékot, erre én értesítettem a tartalékot, hogy nagy az ellenség száma, azonban a köztünk levő Konta Béni azt mondta, menjünk csak előre, mert aki hátra merészel menni, arra fogja sütni fegyverét és nem a vörösökre. Erre kénytelenek voltunk túlsúllyal szemben magunkat megadni és a molnárnál a hídon elfogtak és letartóztattak. A kikérdezésnél jelen volt, mint tanú, Kovács vörös őr, Nonius vörös őr és a három politikai nyomozó. Ezután a vádlott, mint Dubeck Károly sajátkezű aláírása. 345
