Iratok Pest megye történetéhez 1918–1919 - Pest Megye Múltjából 2. (Budapest, 1969)

OKMÁNYOK - III. A Tanácsköztársaság Pest megyei történetéből - 229. 1919. május 9. „... DunaTisza csatorna ...” - 230. 1919. május 10. „... őszi és tavasziakból minden nyolcadik kereszt ...”

hordás esetén 1 százalék. Egész aratás és hordás tartamára konvencióképen páronkint a következő élelmiszereket kapják: 60 liter búza, 60 liter rozs, 6 kg szalonna, 6 kg hús, 7 liter bab vagy kása, 2 kg só, 2 liter ecet és 60 kg kenyérsütéshez való tüzelőanyag. Ha ezen felsorolt élelmicikkek bármelyike a gazdaságnak rendelkezésére nem állana, úgy jogában van azt az új termésből megadni, azonban 4 kg szalonnát feltétlenül ki kell adnia, a másik 2 kg kiadását tengeritörésig halaszthatja. Hordáshoz köteles a gazda igát megfelelő számban rendelkezésre bocsátani. 2. §. Minden arató kap: 2000 négyszögöl feles tengeriföldet megszántva, vetőmaggal együtt, melynek ültetését és egyéb munkálatait az arató végzi. A termés fele a munkásé, másik felét köteles rendeltetési helyére gazdasági igáján behordani, úgyszintén a szárat szokásos módon behordani és kúpokba rakni, mely egészen a gazdaság tulajdona. Minden arató kap tengeritörés után a kukoricaszárak felének ellenértéke gyanánt 100 K készpénzt. A tengeri közé ültetett bab vagy tök szintén feles. 3. §. Minden aratóra legalább 10-12 kataszteri hold learatása juthat. Gazdaság tartozik: naponta arra a táblára, ahol a munkások dolgoznak elegendő friss vizet szállítani, főzéshez való tüzelőanyagról gondoskodni. A munkások részére egészséges, tiszta helyiséget rendelkezésre bocsátani. Eleséget hetenkint egyszer, bármely távolságról a közösen megállapított gyülekező helyről; a munkásokat pedig 6 kilométeren túl hetenként egyszer vagy munkavégeztekor ki- és hazaszállítani. 4. §. Elemi csapás esetén a gazdaság biztosít a munkásoknak 1600 négyszögöles holdanként 70 kg szemes gabonát. Aratás megkezdése előtt kötelesek az aratók nyilatkozni, hogy részért vagy biztosítékért akarják a megkezdett táblát aratni. Biztosítékért való aratás esetén az arató megkapja minden nyolcadik kereszt szalmáját, törekét és pelyváját is. Olyan gazdaságokban, ahol az aratást aratógépekkel végzik, az aratók marokrakó gépek után minden tizenhatodik keresztet, kévekötő gépek után minden huszonnegyedik keresztet kapják. Ezen kívül megilleti őket a kézi aratók részére az 1. §-ban felsorolt konvenció. Géppel nem aratható területeket kötelesek az aratók kézzel learatni, amely munka után őket szintén minden nyolcadik kereszt és az 1. §-ban részletezett konvenció illeti. Minden tábla learatásának befejeztével a gazdaságot megillető rész behordása után köteles a gazdaság az arató kívánságára az aratórészeket asztagba, esetleg gépbe hordani. Az aratórész csépléséhez a gépet, a fűtő- és kenőanyagot, a gépészt, és a fűtőt a gazdaság díjtalanul szolgáltatja. Minden tábla összerakása után az aratók kötelesek a tarlót tisztára összegereblyézni és a kaparékot kévékbe kötve összerakni. A kaparékból az arató304