Iratok Pest megye történetéhez 1918–1919 - Pest Megye Múltjából 2. (Budapest, 1969)
OKMÁNYOK - II. Az őszirózsás forradalom Pest megyében - 91. 1919. január 22. „... az agitátorok beszéde ... megmételyezte a hangulatot ...” - 92. 1919. január 23. A Töki Néptanács a jegyző eltávolítását követeli.
után a jegyző egyszerűen megköszönte - de nem fizetett érte, tudván, hogy ő kérni nem meri, mert felmentett. 8. Halasi Sándorné panaszolja, hogy megőrzés végett átadott Kun Lajos jegyzőnek helybeliektől váltókat s az ő végrendeletüket, ezenkívül évi 1 nyúlért vadászatra férje fegyverét; nyulat egyszer se kapott; s férje halála után az átadott dolgokat visszakérte, de Kun Lajos kitérőleg válaszolva, kérését nem teljesítette. 9. Hermán Lászlóné panaszolja, hogy férjének felmentéséért 1000 (ezer) koronát adott Kun Lajos jegyzőnek aki ezt elfogadta - de férjét felmenteni nem tudta. 10. Kemény Lajos panaszolja, hogy mikor nagy betegen hazajött a katonaságtól a jegyző megvonta tőle a segélyt, segély könyvében azonban arra az időre is úgy van beírva az összeg mintha neki kifizették volna. Ezt az összeget a jegyző azután mikor a népgyűlésen nyíltan felmutatta; meg akarta neki téríteni. 11. Kollár Sándorné panaszolja, hogy 100 korona segélyét leszállították 60 koronára - majd újra felemelték 80 koronára, s mikor erre vonatkozólag felvilágosítást kért - Kollár Lajos pénztárnok megveressél és bepereléssel félemlítette meg, ha szólni mer. 12. Segély ügyben különféle panaszokat adtak be még nagyon sokan. Mindezen panaszokból s azokból a suttogva és nyíltan hangoztatott vádakból - melyek szájról-szájra járnak - úgy látszik, hogy nagyobb visszaélések történtek, úgy a segély, mint a felmentések körül. Mert hisz az elmondottakon kívül, a főszolgabíró úrhoz is érkezett egy levél annak idején Bereckiné-Turcsni Máriától, mely szerint sógornéja azt mondta neki, hogy dobjon a jegyzőnek 20 koronát, s megkapja a segélyt; ő is így tett. S köztudomású dolog volt, hogy segély kiosztás alkalmával nyíltan is adtak az önfenntartásra kapott összegekből a jegyzőnek bizonyos összegeket - mint ahogyan pl. Békás Gáborné, mikor vonakodott elfogadni - a zsebébe csúsztatta; Kozma Istvánné háromszor tolta eléje, míg utoljára elfogadta stb. Vörös Gábor is kijelentette, hogy a felmentéséért 200 koronát adott neki. F. Kemény Józseftől pedig 2-dik pótsorozása után, mivel nem vált be, 1 zsák árpát kért; majd később besoroztatván - az egyház, mint gondnokot felmentette; két zsák krumplit kért és kapott tőle kölcsön, - de ő tudta, hogy ezt nem szabad visszakérni. Farkas Ferenctől, midőn a tejszövetkezet felmentette, birkát akart venni, de szerencséjére már nem volt eladó, azonban kapott két hízott kacsát. Az is közszájon forog, hogy Kálmán József 5 hektó bornak a pincéjéből való eltűnését emlegette; majd később kijelentette, hogy már tudja hova lett: átgurult a jegyző pincéjébe; mert hát a fia is, unokája is (ez utóbb 3 hóra) fel vannak mentve. Az is gyanús, hogy egy másik pincéből (állítólag Szabó Lajostól) miért kellett éjszaka átvinni egy hordó bort a jegyző pincéjébe. Az is titokzatos, hogy milyen jogcímen nyerhetett egy családból kettő felmentést, (Kovács János) mikor másik helyről a több katona közül egyet sem mentettek fel, holott a szabályszerű jogcím megvolt. Az is érthetetlen, hogy az 1-3 hónapi szabadságra hazajött katonák csa134
