Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

1. Kosáry Domokos: Pest megye a kuruckorban

jövedelem fogyatkozása és az nemes országh mostani szükséges szolgálattya hátra maradása nélkül elégtelenek, holott más szegény jobbágy emberek fogyatkozása és az országh jövedelmének kára nélkül megh mívelni készek".

214 A megye egyházi és világi, birtokos nemes urai mindenesetre nem így képzelték a kincstári jószágok felhasználását, hogy bérbeadás helyett jobbágykatonák közt osszák szét őket, hanem inkább úgy, hogy ők maguk kapják meg adományként, amint például Darvas Mihály és Darvas Ferenc még 1704 novemberében a Pest megyei volt Forster-birtokot kérte mint fiscalis jószágot, adományként Rákóczitól, hűséges szolgálatai jutalmául.

215 Mindezen egymás ellen feszülő tendenciák a továbbiak során még fokozottabban éreztették hatásukat a szabadságharc menetének alakulására is. 1705 tavaszán Bottyán János Rákóczi utasítására Dunakömlődnél kezdett hídfőt, hidat építeni egy újabb, harmadik dunántúli hadjárat előkészítése céljából.

216 Az élelmet, munkáskezet ide is, Szolnokra is az alföldi helységek adták (a késlelkedő Ceglédet Károlyi Sándor meg is fenyegette „nyakasságáért"), de a megyének ezen kívül fegyvereseket is ki kellett állítania.: az újonnan szabályozott portális (porták után számított) katonaság keretében 500 gyalogost, a három mezővárosnak utóbb külön 400 hajdút. Rákóczi a Duna felé vonulva június végén már Ócsára ért, midőn Glöckelsberg (volt szatmári parancsnok) Budáról délre nyomuló csapn/tai Bottyánt a túlsó partról visszanyomták, a hídfőt felszámolták, az átkelést meghiúsították. Rákóczi visszefordult Vác és a Felvidék felé. Ekkor, július 3-án, gyömrői táborában tette fel a kérdés\, emlékezetessé vált beszédben, lehangolt tiszántúli ezredeinek: ,,Ti vagytok azok a vitézek, akik hazátokat velem együtt régi szabadságához oly közelgető állapotba helyheztettótek ?" A nehéz idők azonban csak ezután jöttek el Pest megyében. 1705 júliusban Glöckelsberg német és rác csapatokkal Budáról kitörve megrohanta és kifosztotta Kókát, Szentmártonkátát, Tápiószecsőt, állataikat elhajtotta.

218 Szeptember közepén pedig Herbeville vonult be Budán át, rác csapatokat is maga mellé véve, 25 ezer emberrel. Erdély felé. A kuruc hadvezetés, amely e tervről már augusztus elején értesült, csak keleten, Erdély kapujában készült nyílt csatára, arra számítva, hogy addig, a hosszú alföldi útszakaszon, Károlyinak sikerül felőrölnie a császáriak harci erejét, rógzben állandó nyugtalanítással, portyákkal, főleg pedig úgy, hogy útvonalukat pusztasággá teszi, ahol sem fedélre, sem élelemre vagy takarmányra nem találnak. Ehhez persze egész helységeket kellett kiüríttetni, lakosokkal, állatokkal, és mindennel, ami mozdítható. Nehéz megmondanunk, hogy melyik falu vált már előbb pusztává egyidőre, melyik csak ekkor, melyik az ellenség pusztítása, melyik a kiürítés következtében. Az 1704 május 14-i megyei adókivetési jegyzékből a váci járásban 4—5 helység hiánvzik, 1705-ben Tóth András szolgabíró ezeken kívül Fót, Isaszeg, Monor, Pécel, Rákoscsaba, Rákospalota, Üllő és Sidó (Vácegres) nevéhez írja oda hogy desertum, puszta.

219 A Rákóczi által 1705-ben mindenfelé elrendelt összeírás Pest megyei része sajnos nem került elő. A megye azonban utóbb azt írta Rákóczinak, hogy az ezen összeírás alkalmával talált 39 „puszta helyeken" kívül azóta még ,,ennehány faluk elszéledvén" az előírt fuvarral, élelemmel nem szolgálhatnak, azon helységek pedig, ,,amelyek még el nem pusztultak, mindenekbül ki fogytának".

220 Egy elfogott körlevélre, amelyet 1705 augusztus, elején intéztek Pest megye falvaihoz Budáról a császáriak, Károlyi Sándor rájegyezte, hogy a címzettek közül már nem található meg (a fent már említetteken kívül) Aszód, Bag, Dán, 52