Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)
5. Eperjessy Géza: A Pest megyei céhes ipar 1686–1872
ben Leveleket küldözgetnek, hogy Pestre dolgozni ne jöjjenek". Az ilyen levelek küldözését a helytartótanács „keményen eltiltani" parancsolja — amint arról a Jászkun kerület a maga kebelébe tartozó elöljáróságokat 1802-ben értesíti. 122 Az 1813. évi rendelet olyan fontosnak tartja a legény társaságok megszüntetését, hogy több cikkelyben is foglalkozik vele. A szabályzat XXX. cikkelye pl. még a halálbüntetést is kilátásba helyezi a legények zendülésének esetére: „a Mesterlegények is ha akármi szín alatt is összveszövetkeznének, vagy a munkát addig fel válalni nem akarnák, míg képzelt követeléseknek elég nem tétetik, vagy éppen csoportosan felzendülni, és más e félékre vetemedni merészkednének: . . . kemény áristommal, testi büntetésekkel, fenny ítékházzal, s más még keményebb, sőtt gonosztetteikhez képest, szinte halálos büntetéssel is meg fognak fenyítetni". 123 — A legény társaságok azonban nem szűntek meg, az 1821. júl. 10-i 18 003. sz. rendelet ugyanis ismételten tilalmazza az ,,összvetestvérkezések"-et. 124 A kizsákmányolásuk ellen tiltakozó legények megfékezésére a testi fenyítéken, áristomon és egyéb büntetéseken kívül még más „idilli" 125 eszközöket is felhasználtak a céhes mesterek arra, hogy legényeiket „belekorbácsolják abba a fegyelembe" ^ 5 /* amit a kialakuló új rend megkövetelt. A renitenskedő legényeket a céhes mesterek — a helybeli elöljáróság segítségével — gyakran katonai szolgálatra kényszerítették. Egy ráckevei csizmadialegényt pl., aki,, az öreg mesterembereket betstelen szavakkal, káromkodásokkal szürke monyos"nak nevezte — s más reprodukálhatatlan kifejezésekkel „megpiszkolta", továbbá „Tolvajnak, Imposztornak" titulálta, s ráadásul még a „Törvény előtt ezen tsunya Terminusokat két ízben is repetáit a . . . mondván, hogy a Tzéh hamis gyülekezetet tartana", először csak (!) 12 pálcaütéssel sújtották. A legény azonban — olvassuk Ráckeve 1800. évi tanácsülési jegyzőkönyvében — „nem hogy könyörgött volna, hanem inkább a B. Tanácsot akarván vexálni, akaratos természettel élvén, a Kis Bírák és Bakterek kézitől magát kirántván elillantott, amidőn pedig a Nagy Lármára a Népség összve futott volna, megragadtatott, vasra verettetett és a Pesti Kaszarnaba Városunk helett katonának fel küldettni rendeltetett". 126 Talán a legényeknél is nehezebb volt a sorsa a céhbeli inasoknak, akiknek a felszabadulása elé ugyancsak akadályokat gördítettek a mesterek, s akiket a falusi és mezővárosi céhekben gyakran ház körüli és paraszti munkára fogtak be, ahelyett, hogy megtanították volna őket a mesterség ismeretére. A céhrendszer bomlásának a korában az 1848 előtti évtizedekben a mesterek és a legények közötti kapcsolat a „munkaadó" és a „munkás" viszonyát kezdte magára ölteni a mezővárosi és falusi céheken belül is. A befejezetlenül maradt 1848-as polgári forradalom még nem törte szét az ipar kapitalista fejlődését akadályozó feudális céhkorlátokat. A pesti céhlegények mozgalmának eredményeként 127 kibocsátott június 9-i céhszabálymódosító rendelet viszont a mezővárosi ós falusi „kontárok" számára is biztosította — legények alkalmazása nélkül — a szabad iparűzés lehetőségét. A Klauzál-féle rendelet ugyanekkor a céhes mesterek számos visszaélését is eltörölte, s a céhlegények követeléseinek egy részét teljesítette. A legények pl. akár a céhes mestereknél, akár a „gyárakban" szabadon vállalhattak munkát (10. §). Biztosították a szabad egyezkedést is a munkaadó és a munkavállaló között (12. §.). A munkaidőt pedig a legényeknél 11 órában, a 14 évnél fiatalabbaknál pedig 9 órában 272
