Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

1. Kosáry Domokos: Pest megye a kuruckorban

49 Ballá Gergely: Nagy-Kőrösi krónika. Kecskemét 1856, 61. 1. 50 Galgóczy Károly: Nagy-Kőrös város monographiája. Bp. 1896, 40. 1. 51 Hornyik, i. m. III. 357—158. 1. 52 Földváry, i. m. I. 117, 124, 135, 141, 192, 301. Alsónémedire uo. 303.1. és Belitzky i.m. 147.1. 53 Hornyik, i. m. III. 390—391. 1. 54 Uo. III. 189. Pppel, i. m. 74—75. 1. 55 PmL. Közgy. jkv. 1686, 43—46. 56 PmL. Közgy. jkv. 1686, 48—49. 67 OL, EL, Esterházy Pál iratai 50/4734. S8

Pest megye 1686 aug. 30-án azt írja a nádornak, hogy a sok „félelem, nyomorúság között" már Kecskemét és Nagykőrös is elfutamodott volna, ha útját nem állják a német és török hadak. UO. 50/4733. 59 Besehreibung derjenigen Stadt und Dörffer zu der Haupt Vestung Ofen gehörig, 1688. OL, UC. 7/59. 60 Hornyik, i. m. III. 195—198. 1. 61 Sőtér Ferenc jelentése, 1688 márc. 3.: Pml. Misc. pol. 1688—2. Vö. Pml. Közgy. jkv. 1688, 92. Makkai, i. m. 122. 62 Pml. Közgy. jkv. 1687, 81; 1688, 94. 63 Pml. Közgy. jkv. 1687, 74. 64 Pml. Közgy. jkv. 1689, 131. Gödöllő mint Werlein majd veje: br. Lew Ferenc birtoka: Galgóczy, III. 165. Horváth István: Gödöllő a felszabadulástól II. Józsefig Szeged 1941. (kissé tisztázatlan adatok). Egy másik kamarai tisztviselő: Hochwarth Mihály budai harmincados (majd Bia földesura) ugyanakkor megyei pénztáros lett, 1691-ben adószedő, pár év múlva a „praedók" megölték; vö. Pml. Közgy. jkv. 1701, 595. 65 Az 1659-ben nemesített Sőtérekre: Kőszeghy Sándor: Pest megye nemes családai II. 344. 1. Nagy Iván: Magyarország családai. X. Pest 1863, 321—322. 1. Orosz Ernő; Heves és a volt Kölső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai Eger 1906, 258. 1. 66 PmL. Közgy. jkv. 1688, 99. A vita előzményeire ld. Pest megye 1682. jún. 6felterjesztését a nádorhoz; eszerint a 4 kiskun helység: Szabadszállás, Fülöpszállás Kunszentmiklós ós Kiskunlacháza azt kérte a nádortól, „miképpen vármegyónktül s vármegyénknek paraszt hadnagyitul és községétül telyességgel el szakadgyanak", ami ellen a megye részben közbiztonsági okokkal érvel (maguk nem tudnának rendet tartani), részben pedig azzal, hogy e helységek (szerinte) mindig a megyétől függtek. OL, EL, Esterházy Pál iratai 50/4728. — A jászkun terület egykorú népességi viszonyairól az 1699-ben készült Penz-féle összeírás ad képet: OL, UC. 4/71. 67 Galgóczy, I. 66: tévesen fordítja ezt így: 2 „molnár". Rákospalotára elég szegényes adatok: Szabó Tivadar—

Strauch Árpád: Rákospalota monográfiája. Rákospalota 1927., 19. 1. 68 Sőtér Ferenc így ír 1692 május 30-án Daróczy Istvánnak: ,,az egész vármegyém teli vagyon az eő Fölséghe hadaival, kik nem kevés alkalmatlanságot tesznek az szegénységhnek, ha ón itt nem volnék, sok hellyek el is pusztulnának". OL, EL, Esterházy Pál iratai, 67, 6460. 69 PmL. Közgy. jkv. 1692, 341. 70 Láncz Kálmán: Dvornikovits Mihály váci püspök. Vác 1943, 86. 1. Az 1693-i kivetési jegyzék az egyes helységek portaszámának emelését meg is indokolja erősödésükkel (Pécel: „facultatibus auctis"; Ácsa: „juxta locupletationem facultatum" stb.), 71 E táblázat számai több vonatkozásban eltérnek az egykorú összesítésektől. A kecskeméti járáshoz 1693-ban hozzávettük a kimaradt Ocsát, a pilisihez Tótfalut. Szentendrét 1693-ban és 1695-ben lakottnak vettük, bár portaszámmal nem szerepel. Üllő 1695-ben kivételesen a kecskeméti járásban bukkan fel, áttettük a váciba. A solti járáshoz hozzávettük Tass curialis községet, viszont leszámítottuk, ahol szerepelt, a megyéhez nem tartozó Kiskunhalast. Ezenkívül a könnyebb összehasonlítás kedvéért a törtszámokat közös nevezőre hoztuk. Az adatok természetesen a kiigazítások után is csak megközelítő értékűek. 79