Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

2. Petróci Sándor: Pest megye újjátelepülése 1711–1760

nógrádi jövevények, a 428 család pedig 117 nógrádi helység lakója volt. Egyes falvakból csupán néhány elköltöző család akadt, máshonnan tömegével kelnek útra ós keresnek új otthont maguknak. Különösen a nagybirtokosok falvaiban nehezülhetett meg a Nógrád megyei jobbágyok sorsa: Kohárylstván, az esztergomi érsekség és a váci püspükség egyes falvaiból seregestől szöknek el a jobbágyok.

11 Igaz: az esztergomi érseki birtokokon 7/32-es jobbágytelkeket írnak már ekkor össze

12 amíg az alföldi falvakban ki-ki annyi földet szánthat és vethet, amennyihez igája van.

13 Nehéz a sorsa a felvidéki jobbágynak a kis nemesek falvaiban is, ezért szökik Galgamácsára Tájnay Pál két jobbágya a földesúri önkény elől.

14 A XVIII. századi jobbágy vándorlások kérdésének rendkívül bonyolult voltát mutatja az a tény, hogy 1720-ig a 873 elköltözött jobbágy helyett 222 új vándorol Nógrádba: igaz, Pest megyéből egyetlen egy sem!

15 A Hont megyeiek ide szökésének csak tényéről tudunk: számaikról nem. 1721-ben Hont megye a Kancellária útján követelte volna visszaköltöztetésüket, mégpedig a falvakban végzendő két oldalú — mind a két megye képviselőiből alakult — bizottság vizsgálata után. Pest megye az 1721. évi június 6-i közgyűlés határozata alapján azt írja a Kancelláriának, hogy az aratás előtt ez a vizsgálat nagyon megzavarná a népet. Különben is ezek a jövevények nincsenek a megye nyilvántartásában, mert legtöbbször minden jobbágyi kötelezettség nélkül — null Jobbágyionali obligatione — vannak itt, sokan már tovább is vándoroltak, mások meghaltak. Különben kéri a megye, hogy a szóban forgó népet ne rémítsék meg, mert szétszóródnak. Ez nagy kár lenne, mert Pest megye elnéptelenedése következnék belőle: huius Comitatus desolatio subsequatur. — Arra kérnek kegyes határozatot, hogy az idemenekülteket relegáltaknak — elköltözötteknek, kivándoroltaknak — tekintse a kancellária.

18 Az egész 1728. évi Összeírásban csupán egyetlen községgel kapcsolatban van utalás arra, hogy lakói megszöktek előző földesuraiktól.

17 Számszerűen és helységek szerint még nehezebben foglalható Össze az 1728-ig megyénkbe telepedett idegen országbeliek (akiket gyűjtő néven már akkor is sváboknak — suevi — neveznek) bevándorlásának története. A magyar bevándorlókkal ellentétben —• liberi migrantes — ők földesurak telepítési szerződéseinek birtokában, sokszor ügynökök toborzása útján jönnek.

18 ők 6 évi adómentességgel és a földesúri szolgáltatások egyideig való elengedésével kezdhették magyarországi életüket. A pilisi járásba költözöttek első esztendei mégis elég nyomorúságosak: az összeírok szerint koldus módra — mendicando — élnek és évek telnek még el, mire házaikat felépíthetik.

19 Az összeírások csak idegen mivoltukról — legfeljebb érkezésük esztendeiről — értesítenek: származási helyükről nem.

20 A pilisi járás mellett nagyobb számban a solti járásba települnek idegenek: Kiskőrös kivételével a kalocsai érsekség birtokain. Az összeírások szerint az új jövevények május elején érkeznek:

21 lényegesen nagyobb kezdő tőkével és állatállománnyal, mint a húszas évek előtt érkezett pilisi járási német bevándorlók. Községről-községre esztendőről esztendőre minden részletes adatot összegező vizsgálatra ebben a tanulmányban éppen úgy nincsen lehetőség, mint ahogyan nem részletezhettük a 117 Nógrád megyei jövevényeket kibocsátó falvak és a 67 nógrádiakat befogadó Pest megyei falu táblázatos számbavételét. A bevándorlás — szabad költözés és szökés — eredményeképpen az 1728. évi országos összeírás már 10 192 családot talál a megyében: 13 esztendő alatt tehát úgyszólván megkétszereződött az összeírt családok száma. Ez a 10192 7 97