Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

1. Kosáry Domokos: Pest megye a kuruckorban

171 Vö. Benda Kálmán (ós mások): Ráday Pál iratai. I. Bp. 1954. 172 Borovszky, i. m. I. 363. 1. szerint a megye „érdemes alispánja, Sőtér Ferenc azonnal a fejedelemhez csatlakozott, hogy vitézi kardját a szabadság szent ügyének szentelje". A tévedés valószínűleg Galgóczyra megy vissza, aki szerint (I. 50) Sőtér Ferenc már 1702-ben (?) Rákóczi mellett táborozott. A valóságban a két testvér útjai szétváltak. Míg a fiatalabb, Tamás, valóban Rákóczihoz állt, Ferenc, a volt alispán (ekkor már nem az, hanem a labanc alispán apósa: lányát, Zsófiát Laczkovics László vette el) maga mondja el 1703 november 12-én, Tatán kelt végrendeletében, hogy a kurucok elől menekült a császári oldalra: az országra szakadt pusztulás és háborúság miatt ,,mind sápi, mind pesti házaimbul kéntelenítette édes cselédeimmel ki bujdosni és ide szaladni". PmL. Polgári perek, f. 52, JNs; 23. Sőtér Ferenc galgamácsai birtokrészét a labanc oldalra állása miatt Rákóczi konfiskálta és 1705-ben másnak adományozta. Esze T., i. m. (1955), 362. 1. 173 Üjlaky 1703 szept. 15-én még aggódva írta Petrovay alispánnak a nógrádi kuruc előnyomulásról, labanc hírben álló nemesek veszedelméről: „Félő, hogy rövid nap, nekünk is kárt ne tegyenek". PmL. Rákóczi-kori iratok (a továbbiakban: RT). 174 Esze T., (1955), 463—464. 1. a mondat második fele Suppán sógora, Karner György leveléből való. 175 Hornyik, i. m. IV. 132, 369, 385, 1. A labanc kézen maradt régi megyei közgyűlési jegyzőkönyv 1703 végén lezárul, és ettől kezdve egészen 1715-ig csak a kuruc megye jegyzőkönyveinek egy része maradt, hiányosan, Pest megye levéltárában az utókorra (1705 nov. 17—1710 szept. 1). 176 Takács János: A közteherviselés II. Rákóczi Ferenc korában. Zalaegerszeg 1941. 177 Borovszky, i. m. I. 363. 1. 178 Irházi, i. m. 7. 1. 179 Esze T., i. m. (1955), 33. 1. i

g0 Uo. 31. 1. 181 Hornyik, i. m. IV. 292—294. 1. Kissé más szöveg: Irházi, i. m. 18. 1. 182 Petrovay alispán 1703 aug. 30-án írja "Újlaky megyei kapitánynak, hogy a paraszt vármegyét rendelje vissza, mert az „nem az kuruczok kergetésére volt röndölve". Hornyik, i. m. IV. 235. 1. Utóbb, 1711-ben, Galgahévíz és Vácszentlászló egyként állítót ta, hogy a megye küldte volt embereiket Borbély Balázs ellen. PmL. Inst. pol. 1711—2,4. 183 PmL. Litterae missiles 1703. 184 Hornyik, i. m. IV. 35. 1. és Irházi, i. m. 19—20. 1. tévesen gondolja a halasi vereséget kuruc győzelemnek. A helyes adatok: Tooth János: Kis-Kun-Halas város története. Nagykőrös 1861, 103—106. 1. Reizner, i. m. I. 209. 1. és Esze T., i. m. (1955), 86, 147. 1 185 Nagykőrös 1703 szept. 18-án 2400 Ft. értékű élelmet, abrakot szolgáltatott a csongrádi rác csapatoknak. Irházi, i. m. 17. 1. Szept. 25-én a kurucok érkezését jelentve Petrovaytól kért utasítást. PmL. Litterae missiles 1703. — Kecskemét okt. 1-én írásbeli dicséretet kap br. Pfeffershoven Ferdinánd budai parancsnoktól, hogy jelentéseket küldött a „lázadók" mozdulatairól. Hornyik, i. m. IV. 38—39. 1. 188 Hornyik, i. m. IV. 58—60. 1. A rendelet szerint a rácok 1703 végóig Kecskeméttől 4000, Pest megyétől összesen 8000 marhát raboltak el. 1711 után, midőn a német lovagrend visszamenőleg követelte a kun puszták bérösszegét, Kecskemét azt bizonygatta, hogy 1703—1705 között 14 ezer marhát raboltak el tőle. E számok messze túlhaladják az 1703. évi összeírásban olvashatókat. Vagy a számok pontatlanok tehát (1703-ban elhallgatás, 1711-ben túlzások miatt), vagy pedig a megyei összeírás csak a megye területén található állatokat vette számba, Kecskemétnek pedig igen sok marhája volt a megyeterületén kívül eső, kiskun pusztákon is! 187 Oppel, i. m. 85. 1. 188 Hornyik, i. m. IV. 70. 1. 189 PmL. Közgy. jkv. 1688, 105. 1. 190 PmL. Rí. Keltezetlen irat. 191 Esze T. i. m. (1955), 168—169. 1. A bepanaszolt nemesek közt volt Beretvás István is. Beretvás János viszont (volt másodbíró, ugyanazon családból) kezdettől haláláig (1707) hadnagyként harcolt Rákóczi oldalán. Uo., 419. 1. 85