Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

10. Lakatos Ernő: Pest megye történetének forrásai (Útmutató a helytörténeti kutatók számára)

7. Petőfi Múzeum, Aszód (Szontágh lépcső 2.) Alapítási éve 1958. A múzeum gyűjtőköre az aszódi járás néprajzi, régészeti és helytörténeti anyagára terjed ki. Gyűjti ezenkívül a Petőfi emlékeket is. 8. Árpád Múzeum, Ráckeve. Alapítási éve 1962. Jellege helytörténeti. Legjelentősebb néprajzi és régészeti tárgyakat gyűjt, ipartörténeti tárgyi emléke a hajómalom. 9. Petőfi Emlékmúzeum, Dömsőd. Alapították 1960-ban Petőfi emlékek ápolására abban a házban, ahol egykor Petőfi lakott. A múzeum Petőfi emlékeket, néprajzi tárgyakat és helytörténeti adatokat gyűjt. 10. Nagytarcsai Múzeum. Alapították 1960-ban. Régészeti és viszonylag gazdag néprajzi anyaggal rendelkezik. 11. Székely Bertalan Emié kmúzeum, Szada. Alapították 1956-ban Székely Bertalan emlékek ápolására, néhány tárgyi emlékkel, továbbá a festő műveinek reprodukciójával és vázlatainak fotókópiáival rendelkezik. 12. öserhátaljai Tájmúzeum, Penc. Alapították 1948-ban, kezdetben Jakus Lajos magángyűjteményeként, majd 1951től 1961-ig iskolamúzeumként szerepelt. Jellege régészeti és néprajzi. Gyűjtőterülete Rád, Kósd, Penc és Csővár. 13. Börzsöny Múzeum, Szob. Alapítási éve 1960. A múzeum működési területe a Szobi járás, gyűjtési köre főleg régészeti és néprajzi anyagra terjed ki. 14. Visegrádi Vármúzeum. Alapítási éve 1953. Feladata a vár és királyi kastély romjának feltárá sa ós megóvása A fentebb felsorolt múzeumok rendszeresen gyűjtik azt a helyi vonatkozású tárgyi forrásanyagot, amely teljesebbé és szemléletesebbé teheti a múlt képének rekonstruálását. Az eddigiek során felsoroltuk azokat az intézményeket, ahol a történeti kutatásokat helyileg lefolytatni lehet, a továbbiakban már azt vizsgáljuk, hogy milyen segédletek segítségével jut el a kutató a forrásanyaghoz ós végül a legjelentősebb forrásanyagot kívánjuk ismertetni. Mivel minden történeti kutatás az előző kutatások eredményére épül fel, ezért mi is az irodalom ismertetésével kezdjük és csak azután térünk át a levéltári forrásokra. Itt is hangsúlyozzuk, hogy nincs terünk rá, de nem is célunk, hogy a teljes irodalmi és levéltári forrásanyagot közreadjuk, hanem csak az alapvető forrásokkal kívánjuk megismertetni a kutatót és biztos kiinduló pontot kívánunk neki biztosítan i. Történeti bibliográfiák A történelmi irodalomban való általános tájékozódásra elsősorban a bibliográfiák szolgálnak. A történeti bibliográfiák nemcsak az okmányközlő és a feldolgozó munkákat közlik, hanem megemlítik az egykorú könyvanyagot is, amely a későbbiek során forrásanyaggá minősül. Egyes bibliográfiák még a levéltári forrásokig is elhatolnak. Ezek között legjelentősebbek a következők: Kosáry Domokos: Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába, cimű három kötetes munka, ennek I. kötete a legrégibb időktől 1711-ig (megjelent 1951-ben), II. kötete 1711—1825-ig (megjelent 1954-ben) tárgyalja a magyar történelem forrásait és irodalmát, egyes munkákkal kapcsolatosan magyarázatokkal egészíti ki a bibliográfiai adatokat. A III. kötete a kiegészítéseket és a névmutatót tartalmazza (megjelent 1958-ban). A mű kibővített második kiadása előkészületben van. 28* 435