Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)
9. Kóti János: A földért folytatott harc Pest megyében 1945–1946
Hasonló volt a helyzet a dunavecsei járásban is; itt az összes szántó 68686 kh volt, ebből fölszántva lett őszi vetés alá tavaszi vetés alá 1938/39 évben 26 155 kh 1945/46 évben 24 730 kh 21 892 kh 11 192 kh Az eredmények ezekhez hasonlóak voltak a megye minden járásában, községében. A parasztság birtokába vette ősi jussát, a földet, és erőt, fáradságot nem kímélve fogott annak megműveléséhez, hogy biztosítsa az ország kenyerét a következő évre. II. Harc a földreform vívmányainak megvédéséért A békés termelő munka megindulása 1945 második felében nem folytatódhatott zavartalanul Pest megyében sem. Amikor a szocialista forradalomba való átnövés feltételei 1945 második felétől kezdtek létrejönni, a burzsoázia egy szóles jobboldali kommunistaellenes blokk létrehozására törekedett. Egy ilyen jobboldali blokk megteremtésének lehetőségét a burzsoázia Magyarországon a kisgazdapártban látta. Ebben a pártban a széles demokratikus paraszti tömegek mellett 1945 őszén ott voltak a földjüktől megfosztott földbirtokosok és egyéb reakciós elemek. A reakció tábora különböző rétegekből tevődött össze, több csoport is harcolt a vezetés kézbekaparintásáért, mégis 1945 őszén nagy eredménye volt, hogy egységesen tudott fellépni a politikai küzdőtéren. Az 1945 októberi, fővárosi választáson elért sikeren felbuzdulva támadásba indultak az országgyűlési választásokon 1945 novemberében. 26 A kisgazdapárt Pest megyében is abszolút többséget szerzett. A budapesti választókerülethez tartozó Pest megyei városokban és községekben megszerezte a szavazatok 41,2 %-át, a kecskeméti választókerületben pedig 61,1%át. 27 A reakció jóval erősebhnek bizonyult, mint ahogy sok becsületes demokrata hitte volna. Különösen nagy jelentősége volt az egyház állásfoglalásának a kisgazdapárt mellett. Sok helyen a családon belül a férj a kommunistákra, a feleség pedig a keresztény köntösben is fellépő kisgazdákra szavazott. 28 A kisgazdapárt megkapta a burzsoázia, a volt földesurak, reakciós hivatalnokok, az értelmiség jelentős részének, a városi kispolgárságnak és a kulák ságnak szavazatait mindenekelőtt. Ehhez kapta a kis- és középparasztok túlnyomó többségének és az újgazdák egy részének szavazatát is. A burzsoázia és az ellenforradalmi erők a kapitalista restauráció reményében szavaztak a kisgazdapártra. Ezzel ellentótben a régi kis- és középparasztok a demokratikus fejlődós és a parasztság gazdasági és politikai súlyának növekedése, nem pedig a burzsoá restauráció reményében tették ugyanazt. Az újgazdák politikailag elmaradt része — elsősorban azok, akik már a felszabadulás előtt is rendelkeztek némi földterülettel, a régi birtokos parasztokat követve szavaztak a kisgazdapártra. Ettől a párttól várták magántulajdonuk megerősítését. A reakciós erők a tömegekre gyakorolt befolyásuk fenntartása érdekében szolgálatukba tudták állítani a nagy erőt: a múltat. Hazug demagógiával meglovagolták a tömegek vallásos érzését, ragaszkodását a magántulajdon 2? 417