Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)
7. Vigh Károly: Az ellenforradalom hatalomra jutása és rémuralma Pest megyében
A főispán figyelmeztető szavai összefüggnek az ismertetett 1920. április 17-i földművelésügyi miniszteri rendelettel, ugyanis Pest megyéből is számos olyan jelentés érkezett az alispánhoz, amely azt mutatta, hogy a megye földesurai sok helyütt méltánytalanul jártak el a gazdasági cselédekkel szemben. Pl. Törökbálintról azt jelentette a jegyző május 19-én, hogy a helybeli aratókat az uradalom nem fogadta fel, pedig reggel 6-tól este 6-ig vállaltak munkát. E helyett tápiószecsői aratókkal egyeztek meg, akik — szerződés és munka nélkül lévén — ,,többet és olcsóbban" vállaltak. 152 Az aszódi főszolgabíró május 7-én a bagi aratók panaszát jelenti az alispánnak, mert a nagykartali. Schossberger-uradalom mellőzte Bagót az aratószerződés megkötésekor ,,a bagi aratók múlt évi illojális (értsd: Tanácsköztársaság alatti, V. K.) magatartása miatt". 153 A pomázi főszolgabíró május 14-én jelenti az alispánnak, hogy Pilisszentlászló aratómunkásai szerződés nélkül maradtak. 154 Másfélezer ceglédi agrárproletár ,,A ceglédi mezei munkásság" aláírással 1920. június 12-én panaszbeadványt intéz a földművelésügyi miniszterhez, amelyben előadják, hogy „bizonyos politikai okok miatt a helybeli gazdák kizárják őket úgy az aratási és cséplési, mint mindennemű munkálatokból". A továbbiakban a beadvány írói elmondják, hogy ceglédiek helyett idegen munkásokat alkalmaztak. Ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy „ez a lélekölő állapot, amely tétlenségre szorítja a munkáskezeket, mély aggodalommal tölt el mindenkit, mert ebből egy újabb osztályharcot vél felfedezni . . ". 154 / a Bár a ceglédi polgármester-helyettes jelentése is megerősíti a helybeli földmunkások panaszának jogosságát, a földművelésügyi minisztériumban „ad acta" teszik az ügyet . . . A mezőgazdasági munkanélküliség a következő évben is tartott Pest megyében. Agorasztó alispán 26 157/1921. kig. számú rendeletében tudatja a főszolgabírókkal, hogy a földművelésügyi minisztériumtól származó hivatalos adatok szerint Pilisszentlászlón 110, Budaörsön 200, Tápiószelén 500, Tápióbicskén 100, Farmoson 71, Pándon 72 stb. aratómunkás maradt szerződés nélkül. 155 A gazdasági cselédeket a munkanélküliségen és a leszorított béreken kívül még számos kiszipolyozó rendelet is sújtotta. Különösen sérelmes volt számukra az adógabona és a tengeri kötelező beszolgáltatása. Azonban a hatóságok és az uradalmak az agrárproletariátus nyomorával mitsem törődve, kíméletlenül igyekeztek rajtuk behajtani a gabonát és a tengerit. A biai jegyző is 1921. március 31-én „erélyes intézkedést" kér a főszolgabírótól, mert az ottani uradalmi cselédség „folyton ellenszegül" és nem adja be adótengerijét. Jellemző az elkeseredett hangulatra, hogy a tengeriváltságról szóló határozat kikézbesítésekor a cselédség egy része a kézbesítési íven még az aláírást is megtagadta. 156 Ezzel szemben a toki jegyző ugyancsak március 31-én azt jelenti, hogy a község teljesítette beszolgáltatási kötelességét, csak Darányi Béla földbirtokos kapott Térfi államtitkártól haladókot. 157 Űgy gondoljuk, hogy ehhez a kivételezéshez nem kell kommentár. A mezőgazdasági munkások sok sérelmét az uradalmakkal kötött szerződésekkel és általában a munkavállalással kapcsolatban jelentős mértekben a munkaközvetítés helytelen rendszere okozta. Ugyanis Agorasztó alispán az ellenforradalom hatalomra jutása után elavultnak minősíti a gazdasági munkásközvetítéssel kapcsolatos 1918. évi 23743/kig. számú rendeletet és elrendeli, hogy minden községben újból jelöljék ki a gazdasági munkásközvetítőket és azok helyettesét. Habár az alispán az 1920. június 16-án kiadott új rendele368
