Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

7. Vigh Károly: Az ellenforradalom hatalomra jutása és rémuralma Pest megyében

De a 20-as évek elején országszerte tömeges sztrájkokkal harcolt a munkásság a leszorított bérek, a hosszú munkanap és az infláció ellen. A textiliparban nagy felháborodást keltett, hogy a textilgyárosok önkényesen bevezették a napi 9 és % órás munkaidőt. A Textilgyárosok Országos Egyesületének 1923. évi jelentése leplezetlenül megírja az intézkedés célját: „Mi hamar szakítottunk a szocializmus dogmáival, a 8 órás munkaidővel, és helyette a 9 és % órás munkaidőt hoztuk be a textiliparba. Ugy gondoljuk, hogy ezzel olyan példát statuálunk a többi ipar számára, amelyet mindenkinek követnie kell."

106 így válaszoltak a textilgyárosok a munkásoknak az 1918—1919-es forradalmakra, a Magyar Tanácsköztársaságra. — A textilgyárosok provokációjára és az alacsony bérek miatt a váci Első Magyar Szövő- és Kötőgyár Rt. munkásai 1922. július 26-án sztrájkba léptek. A bérharc több mint 3 hétig tartott, és a szilvaebédektől legyengült, kiéheztetett munkásnők kénytelenek voltak a régi bérért ismét munkába állni.

107 Az ellenforradalmi kormányzat a külföldre, a nemzetközi közvéleményre való tekintettel engedélyezte ugyan a szakszervezetek működését, de azok megerősödését úgy igyekezett meggátolni, hogy különböző jogcímeken nem adta hozzájárulását a helyi csoportok megalakulásához. Pl. Vácon hiába alakult meg 1923. január 14-én a „Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetsége váci helyi csoportja", az alispán nem engedélyezte a csoport megalakulását. A szövetség fellebbezését a belügyminisztérium azzal utasította el, hogy ,,a vezetőség tagjai közül többen az un. tanácskormány alatt vezető szerepet töltöttek be . . .". A valóságos indokra a váci polgármester jelentése mutat rá. Véleménye szerint a helyi csoport megalakulásának egyéb célja nincs, mint az, „hogy a váci építőmunkások egybe gyűjtessenek, hogy a béremelési mozgalmakban egységesen léphessenek fel. . .".

108 Annak ellenére, hogy a közigazgatás, valamint a csendőri és rendőri szervek számtalan akadályába ütközött a szakszervezetek működése, az öntudatos dolgozók Pest megyében is megvédték, sőt, nem egy helyen megerősítették szervezeteiket. Ez derül ki az un. nemzetvédelmi helyzetjelentésekből is, amelyek gyakran kitérnek a szakszervezeti mozgalom helyzetére. Pl. Cegléden egyetlen hónap — 1923 áprilisa — alatt megkétszereződött a szervezett dolgozók létszáma. A jelentés szerint ezért ,,félő, hogy még azok is, akik a hazafias (értsd: keresztényszocialista, V. K.)szervezetekbe tömörültek, a nyomor miatt a szociáldemokraták karjaiba menekülnek".

109 A szakszervezetek és a szociáldemokrata párt legalitása —- a reformista vezetők megalkuvása és gyakori árulása ellenére is — igen nagy jelentőségű volt a munkásmozgalom szempontjából. E legális fedezékben gyülekezett a munkásság legjobb, legöntudatosabb része, amely szemben állt az ellenforradalmi rendszerrel és a tőkés kizsákmányolással. Ezért aggodalmaskodott Pest megyében a gyömrői főszolgabíró is, amikor az alispánhoz intézett 1922. április 5-i jelentésében arról ír, hogy ,,a kommunizmus most a szocializmus leple alatt dogozik".

110 — A gödöllői járás h. főszolgabírája is azt jelenti 1922. augusztus 12-én, hogy ,, . . . a szociáldemokrata párt erősen szervezkedik . . . Már annyira nyíltan mernek dolgozni — olvashatjuk a jelentésben —,hogy július hónapban a képviselők beszámolót tartottak: ott vörös szegfűvel, vörös karszalaggal jelentek meg." — A legszegényebb néprétegekről szólva megállapítja a jelentés: ,,Ha ezen osztály ínsége tovább fokozódik, félő, hogy nemcsak a szociáldemokrata izgatás talál itt termékeny talajra, hanem az elkeseredés kirobbanásra vezethet."

111 356