Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

7. Vigh Károly: Az ellenforradalom hatalomra jutása és rémuralma Pest megyében

mék híveinek fokozottabb mozgolódása" miatt tartja indokoltnak és rámutat arra, hogy kommunista agitátorok működnek a városi és a falusi lakosság körében, sőt „megjelentek a kommunista eszmék híveinek a gomblyukában a piros szegfűk". Felhívja az alispánokat, hogy utasítsák az alárendelt hatóságokat: „A lázítókat, izgatókat . . . tartóztassák le és adják át az illetékes ügyészségnek, a kommunista jelvényeket viselőket pedig vegyék őrizetbe, és ellenük az internálási eljárást tegyék folyamatba. "

6l A fővezérség, személy szerint Horthy és a hadügyminisztérium számos átiratában bírálja a polgári hatóságok „erélytelenségét" és nyomatékosan sürgeti a tömeges internálások foganatosítását. így pl. Ráday kormánybiztos megküldi az alispánnak a katonai részről 1920. január 7-én keltezett átiratot, amelyben ezt olvashatjuk: „Igen ajánlatos lenne a polgári közigazgatási hivatalokra az internálási rendelet (a Huszár-kormány által 1919. december 5-én kibocsátott rendeletről van szó, V. K.) gyors és erélyes keresztülvitelére nyomást gyakorolni, mert mindenütt szabadon járnak a legveszedelmesebb izgatók, anélkül, hogy az illetékes polgári hatóság valamit is tenne ennek megakadályozására."

62 Kik voltak ezek a „legveszedelmesebb izgatók" ? A hadügyminisztérium, a fegyveres erők nyomására olyanokat internáltak, mint Kajlik Mihály ráckevei földműves, 57 éves, 8 gyermek apja, aki bár a Károlyi-kormány alatt nemzeti bizottsági tag volt, a kommün idején nem töltött be állást, csupán egy népgyűlésen vett részt. A vád: a Károlyi-kormány alatt az őrléshez fát és szenet íratott össze a lakosságtól. Kajlikot 1919. augusztus 6-án fogták el, majd 1920. szeptemberében internálták.

63 Az alábbi fóti eset is jellemző arra, hogy az internáltak tízezreit minden konkrét indok, vagy vád nélkül hosszú hónapokig, sőt évekig tartottak embertelen körülmények között fogva. A fóti főjegyző és bíró jelenti az alispánnak 1920. augusztus 26-án, hogy Fótról ismeretlen körülmények között internálták Augusztin Józsefet Zalaegerszegre. A jelentés szerint ,,hogy ha nevezettre vonatkozólag az elöljáróság megkérdeztetett volna, internálását nem hoztuk volna javaslatba, mert nem tudunk oly súlyos cselekményekről, melyek az internálást indokolttá tették volna. Nevezett, bár a kommunistákkal tartott,, nem követett el semmit, hozzá hasonló számtalan jár szabadon."

64 Mivel az internálásokkal kapcsolatban tömeges panaszok érkeztek a kormányzathoz, a helyi közigazgatási hatóságokhoz és nem utolsósorban: a külföldi demokratikus közvélemény is felháborodottan tiltakozott a magyar ellenforradalmi rendszer terrorista módszerei ellen, a kormányzat kénytelen volt felülvizsgálni az internálási ügyeket.

65 Agorasztó alispán hivatkozva a belügyminiszter 1921. július 9-én kiadott 13920—1921. sz. rendeletére, augusztus 6-án utasítja a főszolgabírákat, hogy „mindazon internálási ügyekben, amelyeknél a legutóbbi intézkedés óta 3 hónap eltelt, az internálás fenntartására, vagy annak megszüntetésére vonatkozólag véleményes jelentés terjesztendő fel, melyhez az összes előző iratok csatolandók."

66 E szerint az addigi 6 hónapos határidő helyett minden internálási ügy 3 hónap elteltével hivatalból revízió alá veendő. Bár ennek a rendeletnek a végrehajtása során is számtalan panasz merült fel, a hazai és külföldi közvélemény egyre növekvő felháborodása az internálásokkal kapcsolatban valamit enyhített a helyzeten. Külön kell foglalkoznunk az orosz hadifogságból hazatértek internálásával. Az csak természetes, hogy az ellenforradalmi rendszer a legjobban a volt oroszországi hadifoglyoktól félt. Horthyék attól tartottak, hogy a Nagy Októ348