Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)
1. Kosáry Domokos: Pest megye a kuruckorban
az ország két felének roppant szintkülönbségét, igazában csak 1711 után tudott kibontakozni. Nyilván ennek kezdő jeleiként tűnnek azonban fel már e névsorokban is az első érkezők Surányból, Szécsényből, Dejtárról (Nógrád megye), Balassagyarmatról, Nagy- és Kissallóról, azután Léváról, Helembáról (Hont megye), a Zólyom megyei Farkasfalvárói és a Csallóközből, Tardoskeddről. Mindez éppúgy spontán népmozgalom eredménye volt, mint az is, hogy a szétfutott, tönkrement Pest megyei falvak itt vagy ott még megmaradt lakói kezdtek újra visszaszállingózni (néha másokkal, újakkal együtt) elhagyott otthonaikba, főleg azután, hogy a kormányzat az új hadi szabályzattal legalább elvben mégis némi határt szabott a császári hadak zsarolásainnak. 85 1696-ban egyszerre bukkan fel újra a tíz éve eltűnt Gyömrő, Kerepes, Monor és Sidó (Vácegres). Ugyanezen évben települ vissza Szentlőrinckátára is 8 család azok közül, akik valaha 28 telken éltek itt mint néhai Bory György jobbágyai. 84 Az új telepek viszonyaira fényt vet, hogy itt e nem is teljesen szegény családok (2, 4, 6 ökör, egy esetben 8 igás ökör, 4 fejőstehén és 2 tinó gazdái) még három év múlva sem házakban, hanem csak földbe mélyített, veremszerű szállásokban laktak, „amelyeket inkább kellene barlangoknak mint házaknak nevezni". A török háború befejeztével jön azután az újabb visszatelepülési hullám, 1699-ben ismét feltűnik Csíktaresa, Tápióság, 1700— 1701 körül Hévízgyörk, Rákoskeresztúr 85 , Sződ, Tiszakécske, Tószeg és Váckisújfalu is. Valaha., pusztuló időkben, a nagyobb mezővárosokba özönlött a sok menekülő. Most, a viszonylagos béke idején, megindult a folyamat visszafelé. Ha tehát 1699—1701 között Nagykőrösön 488-ról 469-re, Kecskeméten pedig 1091-ről 581-re (!) esik vissza a családfők száma 85a , az talán nem annyira a hanyatlás, mint inkább ellenkezőleg: a lassú újjárendeződés jelének tekinthető mind Pest megyében (amely egészében véve inkább növekedést mutat), mind pedig esetleg más megyékben is. Az Abonyból menekült ,,kevés lakosok" 1699-ben Nagykőrösről írják a megyének, hogy valaha ,,az sok nyomorúság és háborúság miatt" el kellett hagyniok lakóhelyüket, de most földesuruk: Balogh István kívánságára visszaköltöznek, és ezért valami mentességet kérnek. 86 Abony esetéből látni, hogy a földesurak hamar beavatkoztak a megye újjátelepedésének e korai, első fejezetébe. Alighanem ezzel kell összefüggésbe hoznunk Zólyom megyei, főleg micsinyei szlovákok első letelepítési kísérletét is 1699-ben Cinkotán, a Beniczkyek birtokán. 87 Az elsőség azonban a budai császári hivatalnokokból lett új földesuraké volt, akik a hatalom birtokában egyre több jószágból szorították ki különféle jogcímen a régebbi birtokos nemeseket. így Forster (Vorster) Kristóf élelmezési biztos 1694-ben némi nyomással megszerezte Ráday Gáspártól Dunaharasztit, 88 6 visszatért családdal, hozzátelepített 39 német családot, ezeket mindjárt kölcsön vetőmaggal is ellátta. Ugyanő telepítette be 1696-ban Aporkát, Pereget, szlovákokkal Sárit, más földesurak ugyanakkor Taksonyt, Domonyt (részben szlovákokkal). Isaszegen, Werlein kamarainspektor és alispán jószágán, már 1690 körül felbukkannak, 1696-ban már egész falut alkotnak a német telepesek. A pilisi hegyek és a Duna-kanyar új telepei a császári igazgatás azon törekvésének is nyomát viselik, hogy Buda körül minél megbízhatóbb bázist teremtsen magának. Budán, Óbudán, Vácott kezdettől, Bián és Pilis vörös várt 1690, Visegrádon 1691, Pilisborosjenőn 1693 óta tűnnek fel németek, az eljövendő, nagy XVIII. századi telepítések első, még kisszámú fecskéiként. Budakeszi 1698-ban kapott a megyétől 3 évi adómentességet, mint új tele32
