Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

6. Krizsán László: Az 1919-es tanácshatalom és előzményei Pest megyében

Gyakori, de nem általános jelenség volt Pest megye helyi tanácsaiban a képviselet szerinti tagozódás. A tanácsokon belül külön munkástanács, földművestanács és katonatanács működött. Ez különösebb gyakorlati jelentőséggel nem bírt, inkább csak a képviseleti arány mutatójaként érdemel említést történeti szempontból. Mogyoród községben a munkástanácsnak 17, a földművestanácsnak 16, a katonatanácsnak 1 tagja volt.

140 Maglódon 13 munkás, 19 földműves és 5 katona alkotta az egyes tanácsokat.

147 Farmoson a munkástanács 3 tagból, a földművestanács 17 tagból állt, katonatanács pedig, képviselet híján, nem volt.

148 A tanácsokon belüli ilyen megoszlást döntően befolyásolta a vidék ipari, vagy mezőgazdasági jellege, bár kivételként felemlíthető Tatárszentgyörgy példája, ahol az együttesen említett munkás- és katonatanács tagjainak száma azonos volt a földművestanács létszámával.

149 Járási munkás-katona- és földművestanácsok választására csak a községi tanácsok megalakulása után, április 15—20 között kerülhetett sor. A tanács tagjait ugyanis a községek küldötteiből választották. A községek, lakosságuk számának megfelelő arányban képviseltették magukat a járási tanácsban; minden 1000 lakos után egy tagot delegálhattak. A járási tanács megválasztása a falvak küldötteiből alakult választási megbízottak felügyeletével történt, az általános, titkos választójog alapján. A választási megbízott egyben a szavazatszedő bizottság elnöke is volt, s gondoskodott arról, hogy a választás a Tanácsköztársaság ideiglenes alkotmányában rögzített határozatok alapján történjék. A szavazólapokra az egyes községekből delegált tanácstagok nevei kerültek, s azonosak voltak az egész járás területén. A választópolgárnak joga volt más község jelölése ellen is észrevételt tenni, s bármelyik nevet törölhette szavazólapjáról, azzal a megkötéssel, hogy helyébe olyan jelölt nevét kellett írnia, aki ugyanabban a községben lakott, mint a törölt személy. Erre a megszorításra azért volt szükség, mert mint említettük, a járási tanácsban a községek lakosságuk számának megfelelő arányban kaptak képviseletet. A járási tanácsok 15 tagú intéző bizottságot választottak. Az intéző bizottság két tanácsülés között korlátlanul gyakorolhatta a járási tanácsot megillető jogokat. Az ügyek közvetlen vezetését az intéző bizottságból választott Öttagú direktórium végezte, s intézkedéseiről a tanácsülésen számolt be. Tanácsülést szükség szerint, de legalább havonként tartottak. A Tanácsmagyarország járási államigazgatásában a direktórium lényegesen fontos abb szerepet töltött be, mint községi viszonylatban. E helyzete elsősorban nem a járási szervnek kijáró szélesebb intézkedési jogkörből következett, hanem a tanács „küldött" jellegéből. A különböző községekből delegált tanácstagok ugyanis a termelőmunka rovása nélkül nem tartózkodhattak rendszeresen a járás székhelyén, hogy testületileg intézzék az ügyeket. A járási tanácsok szervezete Pest megyében az alábbiak szerint tagozódott: Bizottságok: r Alosztályok: 1. Közigazgatási bizottság: Altalános közigazgatási ügyek, Községek közigazgatási szakfelügyelete. 2. Népjóléti bizottság: Közólelmezés, Népegészségügy. 3. Művelődésügyi bizottság: Iskolai szakfelügyelet, Népművelés. Kultúrintézmények felügyelője. 320