Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)
5. Eperjessy Géza: A Pest megyei céhes ipar 1686–1872
négy mestert vettek fel a céhbe, s kötelezték őket, hogy három hónapon belül tegyék le a ,,mesterpróbát"; a remeklés ellenőrzésére két mestert és két segédet rendeltek ki. 135 Filiális mestereket rendszeresen vettek fel a váci céhekbe az 1860-as években, sőt még — mint pl. a kovács céh — 1874-ben (!) is. 136 A váci asztaloscéh még 1871-ben is iktatott be új céhtagot, az inasok és legények felvételerői és felszabadításáról pedig csaknem minden váci céh jegyzőkönyvében találunk bejegyzéseket az 1860—70-es években. A felszabaduló inasok és legények jegyzékét a céhek szorgalmasan tovább vezették, több céh — mint pl. a váci kovácsok, valamint kőművesek és kőfaragók 1884-ig, illetőleg 1886-ig (!) használták ugyanazt a jegyzőkönyvet a ,,Protokolum" céljára. Hogyan került sor a céhek végleges és „törvényes" eltörlésére 1872-ben,. illetőleg hogyan alakultak át a céhek ipartársulatokká (majd ipartestületekké), ezt a kérdést elsősorban a váci céhek példájával kívánjuk illusztrálni. Az 1872. évi 8. te., a kiegyezést követő időszak első jelentős ipartörvénye, mely 1872. február 27-én nyert szentesítést, a 83. §-ban úgy intézkedett, hogy a „jelen törvény életbeléptetésétől számított 3 hó alatt valamennyi fennálló czéh megszűnik. Ha a volt czéhtagoknak többsége a törvény életbelépte után 9 hó alatt ipartársulatot alkot, a megszűnt ezéh vagyona ezen társulatra száll, ellenkező esetben a volt czéhtestület vagyona a céh közgyűlése által közhasznú iparczélokra adományozandó" . . . Az ipartársulatok egyik legfőbb feladatát ,,az iparosok ós segédszemélyzetük közt keletkező surlódások-nak ós pereskedések"-nek külön e célból felállítandó „békéltető bizottság" általi megszüntetésében látja a törvény. Az ipartársulatokba való belépésre egyetlen iparos sem kényszeríthető, mint ahogy a belépés sem tagadható meg olyan iparostól, ,,ki az alapszabályok feltételeinek eleget tenni akar és képes". (76. és 79. §) A váci mészáros céhnek az 1872. évi július 31-én tartott rendkívüli közgyűlésén, amelyen a főcéhmester, az alcóhmester, az atyamester és más „tagtársak" voltak jelen, hirdették ki a Föld-, Ipar- és Kereskedelmi Minisztérium rendeletét az ipartárulstok alakulásáról. Ez alkalommal úgy határoztak, hogy mivel a kb. 40 tagból álló mószároscéh tagjainak nagyobb részét „vidékiek képezvén", ezeket írásban fogják megkérdezni, hogy be akarnak-e lépni az ipartársulatba. A „mészáros ipartárulattá alakulandó még most úgy nevezni szokott czéhbeli tagok" között meghirdetett közgyűlést 1873. március 2-án tartották. Ezen jelen volt Pintér Dávid „főczéhmester", Bobor Gyögry, ,alczéhmester" és más „tagtárs urak". Mivel a volt céhtagok közül több mint 30-an úgy nyilatkoztak, hogy be akarnak lépni az ipartársulatba ezért, a „volt mészáros czéh . . . Vácz és vidéke egyesült mészárosok ipartársulata czímen magát . . . magalakultnak lenni" nyilvánította. Ugyanakkor köszönetet mondtak a volt fő- és alczéhmesternek eddigi munkájukért, és Pintér Dávidot, a volt főcéhmestert elnökké és Bobor Györgyöt, a volt alcéhmestert alelnökké választották. Kijelölték a jegyzőt és „4 békebírósági tagot" is választottak. Az alapszabályok kidolgozása, illetve jóváhagyása után 1874. február 11-én tartott évi közgyűlés alkalmával jött létre — mostmár „törvényesen" is — az ipartárulat. A közgyűlésen 3 évi időtartamra választottak elnököt, aki egy személyben pénztárnok is volt (személyében nem azonos az eddigi elnökkel), 6 választmányi tagot jelöltek ki (köztük 4 helybeli és 2 vidéki mestert), 6—6 „békéltető bizottsági" tagot választottak a mesterek és legények közül (köztük találjuk pl. a volt főcéhmestert), ezenkívül 3 tagú számvevő bizottságot állítottak fel (köztük van pl. a volt főcéhmester és a volt alcéhmester), végül a korábbi jegyzőt megerősítették hivatalában. 137 276
