Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)
5. Eperjessy Géza: A Pest megyei céhes ipar 1686–1872
céhe, amely 1700-ban Budától kapta artikulusait, s azokat 1778-ban megújították, ezenkívül a magyar és német szabók és szűrszabók céhe, amely 1780-ban Mária Teréziától kapott privilégiumot. — Viszont a molnárok céhe, melyből később a sütők kiváltak, valamint az asztalosok testülete csak a XIX. században jött létre. — A szűrszabók, ezenkívül a szűcsök, valamint a tímárok és szappanosok, s a kőfaragók, ácsok, üvegesek és mészárosok csupán kérték a szabadalmat, de nem nyerték el azt. 30 Még feltűnőbb a hanyatlás Vácott, ahol a XVII. század végétől a XVIII. század végéig 17 céh működött, a XIX. században pedig (a budai céhhaz tartozó kéményseprőket nem számítva) csupán 5 céh szerezte meg a kiváltságét. A visszafejlődés már csak azért is szembetűnő, mert a váci kézművesek korábban számos mezővárosi és falusi céhnek kölcsönözték kiváltságaikat, s a váci anyacéhekhez — mint láttuk — igen sok közeli és távolabbi helység kézművese tartozott filiális mesterként. Bár a céhek száma jelentékeny csökkenést mutat, az iparűzők száma viszont elég tekintélyes volt 1828-ban. A káptalani városban 31,1%, a püspöki városban 17,4%, a két városban együttvéve 19,8% volt az ipar űzők aránya. — Az említett összeírás azonban nem tünteti fel, hogy a helybeli iparosok közül hányan dolgoztak egész éven keresztül, illetőleg az év egy részében. Az egész éven át dolgozó kézművesek száma az előbbinek kb. a fele lehetett. 31 Viszonylag elég magas volt az iparűzok számaránya a fentebb említett Ráckevén is (21,2%), •— (az összeírás itt sem tünteti fel az időszakosan dolgozó kézműveseket) ; 32 s a többi Pest-környéki mezőváros is a viszonylag iparosodottabb települések közé tartozott. 33 Nem alakult újjá Vácott a kádárok céhe, mely 1696-ban Pesttől kapta artikulusait, a fazekasok céhe, mely 1698-ban Pozsonytól, ill. Győrtől kapott szabadalmat, a szűcsök céhe, amely 1699-ben a győri szabadalmat vette át, a csapók céhe, amely 1711-ben kapta meg a komáromi artikulusokat, a tímárok, szíjgyártók, nyereggyártók ós csiszárok céhe, mely 1714-ben vette a komáromi artikulusokat, a gombkötők céhe, mely1718-ban a pesti artikulusokat kölcsönözte, a kovácsok és bognárok céhe, amely 1725ben Pesttől kapott kiváltságot, az asztalosok, kovácsok, sarkantyúkészítők, órások és puskaművesek céhe, mely 1728-ban a budai szabályok alapján kezdte működését (— az asztalosok 1770-ben kiváltak az előbbi céhből, s a kiváltságot 1780-ban megújították)^ takácsok céhe, mely 1730-ban Budától kapott privilégiumot, ezt 1762-ben gróf Eszterházy Károly váci püspök megerősítette, a kőművesek és kőfaragók céhe, melynek 1731-ben III. Károly adott kiváltságot, a mészárosok céhe, mely 1765-ben Mária Teréziától kapott szabadalmat, az ácsok céhe , amely 1771-ben a királynőtől nyert kiváltságot. 3 * Csupán az 1828-ban alakult sertósvágó hentes (penesticus) céhet nem találjuk meg az előző században. — Igaz, hogy az 1810-es években 3 céh is (a szűrszabók és szűcsök, a szíjgyártók, és a kőművesek céhe) kérte szabadalmának megújítását, de nem nyerte el azt. Öt céh pedig (a szabók és gombkötők, az ácsok és kádárok, a takácsok, a magyar és német vargák, valamint az asztalosok céhe) a helytartótanács értesítése szerint elnyerte az újabb privilégiumot, viszont {talán anyagi nehézségek vagy egyéb okok miatt) nem váltotta ki a kancelláriánál a kiváltságlevelet. 35 A váci céhek jegyzőkönyveinek tanúsága szerint viszont több mesterség képviselői korábbi kiváltságlevelük megújítása nélkül (a céhlevelek kötelező megújítását az 1805. és 1813. évi udvari rendeletek írják elő) a XIX. században is céhkeretek között éltek; ,,illegálisan" szabadítottak fel inasokat és legényeket ; iktattak be vidéki mestereket, tartottak remekpróbákat, s vezették számadáskönyveiket . 252
