Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

4. Spira György: Parasztsors Pest megyében a jobbágyfelszabadító forradalom küszöbén

nyer", „most is tsak egyszer akarja szántani^ a meg-soványodott földet",

197 ,,csak azért, mert apja is így cselekedett".

198 És ez a gondolkodásmód természetesen nemcsak a szántás elégtelenségét, hanem például a trágyázás elhanyagolását is magyarázza. De a föld megmunkálásának fogyatékos voltában az eredendő maradiságon kívül része van a maradiság legfőbb istápolójának, ,,a mívelés hiányának"

199 s nem csekély része van a paraszt alávetettségének és nyomorúságának is. Mert hát „kinek jobbítson a paraszt egy darab szántó-földet, valamíg kapsi ragadozó farkasok leselkednek, hogy azt vagy el-rontsák, vagy azt sokszor elég otsmán szín alatt el-vegyék?" Hiszen „egy darab földnek jobbítása valójában a leg bizonyossab mód azt el-veszteni"

200 például a következő úrbéri reguláció alkalmával. Es hogyan fordítson a jobbágy több időt gazdaságára, ha egyszer idejének nem szabad ura: ha földesura a legalkalmasabb pillanatokban bármikor robotra szólíthatja s éppen a legnagyobb nyári és őszi munkák napjaiban heti robotkötelezettségót az urbárium adta felhatalmazás szerint még meg is kettőzheti? Es hogyan szerezzen be a parasztgazda korszerű ekéket és kaszákat, amikor egy vasfejű ekéért és a hozzá tartozó taligáért még 1848-ban is húsz forintot, egy kaszáért pedig 36 krajcárt kell adnia,

201 ő viszont egy pozsonyi mérő búzáért, ha beszállítja Pestre, ugyanekkor csak 3 forint 3 krajcárt, egy pozsonyi mérő rozsért meg alig 1 forint 51 krajcárt kap ?

202 Es hogyan szántsa vagy trágyázza földjét a paraszt jóval gondosabban, mint apja tette egykor, ha néki már lényegesen kevesebb igavonó barma ós egyéb állata van, mint amennyivel elődei rendelkeztek valaha ? Mert bizony, míg a parasztoknak egyéb munkaeszközökkel való ellátottságáról legfeljebb azt állapíthatjuk meg, hogy általában a negyvennyolcas forradalom küszöbén sem sokkal különb a 18. századinál, addig a íegfontosabbról, állatállományukról egyenesen azt kell megállapítanunk, hogy feltűnő hanyatlást mutat a korábbihoz képest. íme egy összehasonlító táblázat a Pest megyei úrbéresek állatállományáról az 1775-i és az 1828-i adóösszeírás adatai alapján:

203 Jószágcsoport Az állatok darabszáma 1775 1828 A változás %-ban 100 háztartásra jut átlagban 1775 1828 A változás %-ban Igás Ökör Tejelő tehén Meddő tehén Negyedfű tinó és üsző Harmadfű tinó és üsző Borjú Igás ló . Hátas ló Negyedfű csikó Harmadfű csikó Juh Kecske Sertés Összeírt háztartás . . . . 43 947 23 497 —46,5 128 41 29 496 12 518 —57,6 86 22 17 389 7 712 —55,7 51 13 7 427 2 139 —71,2 22 4 14 013 3 081 —78,0 41 5 18 683 ? ? 55 ? 39 585 \ 116 1 4 879 43 574 — 4,9 14 [ 78 1 379 ) 4 ) 2 860 2 796 — 2,2 8 5 122 086 51 649 —57,7 357 90 ? 33 ? ? 0 23 981 ~3Í233 8 224 —65,7 71 14 23 981 ~3Í233 57 678 + 68,5 71 14 —68,0 —74,4 —74,5 —81,8 —87,8 —41,8 —37,5 —74,8 ? —80,3 15* 227