Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

3. Wellmann Imre: Pest megye parasztsága és az úrbérrendezés

trágyáját hordja az uraság szőlejébe vagy máshová, a földesúrét is csak robotban kell vinnie; nem tartozik szalmát adni szőlőkötözésre; nem szorítható arra, hogy gabonáját az uraság malmába vigye őrletni; tilos a ludak mellesztése, a tollból való tizedelés is. A pénzjáradék tételei közül — feltéve hogy munka- vagy terményszolgáltatások megváltására nem került sor — állandónak csak a census minősült: jobbágy és zsellér (a hazátlan zselléreket leszámítva) egyformán 1 forinttal tartozott évente, még pedig felerészben György-, felerészben Mihály-napkor. Járt ezenfelül a földesúrnak: mérsékelt országgyűlési költség; háborús fogsága idején kiváltási segély; vámmal vagy ehelyett mérsékelt útcsinálási munkával tartozott a jobbágy akkor, ha nem a földesúr szolgálatában, nem is a maga gazdaságbeli dolgaiban vagy gabonájának malomba szállítása közben haladt urának vám-útján. Ha pénzbeli tartozásaival hátramaradt, azokat végrehajtással is meg lehetett venni rajta; ilyenkor a hátralékos az executoroknak (de nem egyúttal az uraság más járatban levő embereinek is) napi 1 executiós garast volt kénytelen fizetni. Ha pedig a földesúr börtönében vasra verték, s a bilincsváltság szokásban volt, legfeljebb 15 krajcárt hajthattak be rajta. Ezzel szemben nem volt köteles: az executoroknak a naponkénti garason felül más fizetséget vagy ellátást adni; szökés ellen óvadékot letenni; az uraság szőlőcsőszeit fizetni; megengedhetetlennek mondta az Urbárium az urasági hajdúk és vadászok „húzásit vonyásit"; tilos volt a meghalt jobbágy árváitól a hagyaték összeírásáért s a köztük tett osztályért taksát szedni; nem járt tizedrész a jobbágy eladott, elcserélt vagy végrendelet szerint örökölt jószágának árából. Es amint az Urbárium a földesúri kizsákmányolással kapcsolatban általában leszögezte: „Mindennemű akár mi névvel ki gondolható és föllebb meg-irtt punctumokban nem foglalt adózások tellyességgel eltörültetnek és semmivé tétetnek." Meglehetősen kevés és hézagos végül, amit az Urbárium a földesúri joghatósággal, elnyomással kapcsolatban mond. Mindenesetre itt is kifejezésre juttatja, hogy a jobbágy nem tekinthető úgy, mint aki a földesúri hatalom körébe be van zárva. Kimondja, hogy ítélni kell az olyan földesurak és tisztjeik fölött, akik büntetést mérnek a jobbágyra, ha a vármegyéhez vagy felsőbb hatóságokhoz folyamodik; még pedig úgy kell ítélni fölöttük, mint azokon, kik a jobbággyal kegyetlenül bánnak. Ha a jobbágyoknak földesuruk ellen van panaszuk, s az nem tesz igazságot, egyébként is fordulhatnak közvetlenül a vármegyéhez; ugyancsak oda folyamodhatnak, ha az uraság tisztjétől szenvedtek sérelmet, s a földesúrtól nem kaptak elégtételt. Viszont a jobbágyok egymás elleni panaszaiban a földesúrhoz vagy tisztjéhez kell fordulni igazságtevésért. A vétkes jobbágyok megbüntetésével kapcsolatban szemmel látható az Urbáriumnak az a törekvése, hogy a földesúr pénzbeli vonatkozású kizsákmányoló törekvéseit korlátozza. „Bírság pénzt — jelenti ki — akár minemű kigondolható szín-alatt nem egyébb-ként, hanem tsak az törvény-által világossan ki-tett történetekben és tsak azokon a jobbágyokon lehessen meg-venni, a kik az úr székén vármegye bizonysága, úgy mint szolga-bíró és eskütt jelen létében arra törvényessen ítéltetni fognak, fönt maradván ezekben-is az vármegye törvény-széke eleiben teendő appellatió." Igen sok lehetett a földesúri visszaélés a jobbágy megbírságolása körül, ha a paraszt vétkessége esetén is azt szögezte le, hogy „nem pénzben, mellyel az szegény adózó nép nagyon romlik, . . . büntettessék". Kerülni akarja a testi büntetést is; 1—2—3 napi 168