Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

2. Petróci Sándor: Pest megye újjátelepülése 1711–1760

az egy családra eső igásállatok száma 1728-ban 1744-ben 1760-ban a kecskeméti járásban 2.2. 2.1. 2.5. a váci járásban 2.2. 2.9. 2.2. a pilisi járásban 1.2. 1.8. 1.5. a solti járásban 2. 2.8. 2.4. a ,,három város" 2.6. 2.5. 2.2. A gazdasági összesítő táblázat olyan értelemben is megmutatja a megye gazdasági életének fejlődését: miképpen fogy a váci járásban az uzsorás igásállatok száma. 1728-ban még elérte a saját tulajdonban levő állatok egy negyed részét, 1744-ben már csak 9%, 1760-ban pedig csak ezrelékekben kifejezhető számra zsugorodik. Eddig még nem találtunk adatot arra: mennyi is volt az ilyen ,»uzsorás állat" esztendőnként való használati díja: bizonyos, hogy a gazdasági élet egy fajta „beruházási kölcsöne" lehetett, amitől a kölcsönvevő igyekezett minél előbb megszabadulni. Az igaerő javulását jellemzi a jármos ökrök és hámos lovak számarányának változása is. A járások közül kezdettől fogva a pilisiben volt a legtöbb ló: nyilváíi az idegenek hazájukban már ezt használták, részben, mert ilyen hosszú útra ökröket nem hajthattak. Az új telepítésű solti járásbeli német jövevények igásállatokkal érkeztek. 1728-ban a hámos lovak száma még csak fele az ökrökének, 1744-ben az arány kb. 5:4, ugyanez marad 1760-ban is.

107 A lovak számának emelkedése nyilván a szántás-vetésen kívül a földesúri szolgáltatásokhoz tartozó fuvarok egyre szaporodó kötelezettségével,

108 és az árufölösleg elszállításának lehetőségével is összefügg. Az a tény, hogy 1744 és 1760 között a lovak számaránya nem emelkedik: nyilván azzal magyarázható, hogy a gregáliák — csordán tartott állatok — között is sokkal kevesebb ménesben tartott ló és csikó, mint a szarvasmarha.

109 A fejőstehenek számának családonként való alakulása is lassú emelkedést mutat. 1744-től — a családszámok szerint — már minden családnak tehene van. A tej piacra vitelére még nincsen lehetőség —• legfeljebb a közvetlen Pest környéki falvakban, esetleg az iparosodottabb Vácott és Szentendrén •— így a hazajáró tehenek tejhozama elsősorban a családok szükségletének kielégítésére szolgál. A tehénállomány javulását a számszerű emelkedésnél jobban mutatja a meddő tehenek számának fokozatos csökkenése. A harmin cas évek nem régen megtelepedett jobbágyai szedett-vedett tehénkéinket sorra cserélik ki jól tejelő borjas tehenekre. 1728-ban még 20% a meddőtehenek aránya, 1744-ben már 15%, 1760-ban pedig csak 8. A valóságban ez a szám is kedvezőbb, mert ott, ahol nincsen pusztai állattartás a,,meddő tehén" között van számon tartva a hízásra fogott ökör is. Bizonyos, hogy a gazdagnak mondható Dömsöd faluban 1728-ban a 238 fejőstehén után összeírt 100 meddő ilyen hízásra befogott ökör, éppen úgy, mint Dunavecsén, ahol 1744-ben a 643 fejőstehénre 196 ilyen meddő jutott.

110 Ugyancsak elsősorban még házi szükségletekre való tartásra mutat a sertésállomány száma is. Igaz, hogy csak az ,,öregsertés" — az éves és idősebb anyadisznó — volt adóköteles és így az összes sertések számáról nem tudunk az összeírások alapján teljes képet adni. 1728-ban az erdőségekben gazdag váci járás az, ahol 1703 anyadisznót írnak össze. Ha a másik három 112