Pest-Pilis-Solt vármegye országgyűlési követutasításai a 18. században - Pest Megyei Levéltári Füzetek 38. (Budapest, 2015)
II. Szöveggyűjtemény
voltak a rokonság révén Pest megyei szálai is: két kérvényező tiszt, Laczkovics János és Szily Adám Laczkovics Györgynek a vármegye helyettes és Szily Józsefnek, Pest vármegye első alispánjának testvére volt. A harmadik Laczkovics testvér, István mint Temes vármegye alispánja és diétái követe, a Pest megyei követekkel közösen lépett fel az őrizetbe vett tisztek szabadon bocsátása ügyében.370 A követek felszólalásaikban a Graeven-ezred tisztjeinek ügyét összekötötték a nemesi szólásszabadság és a törvény- hozás tagjai sérthetetlenségének védelmével. Törekvésüket mutatja augusztus 16-ai jelentésük. Ebben arról számoltak be, hogy az uralkodó Pest-Budára „vasas németek” - et vezényelt az éj leple alatt és kivonta innen az országgyűléshez hü, magyar legénységű Graeven huszárezredet. Lipót a magyar rendi ellenzék megfélemlítését kívánta elérni a katonai erő demonstrálásával, ami sikerült is neki. Gvadányi József költeményében tizennyolc katonai gálya feltűnésével és öt morvaországi német ezred pest-budai beszállásolásával hozta kapcsolatba a rendi ellenzék poroszokkal való szövetségi tervének kudarcát: „jönnének öt vasas Német regimentek./A mellyek Morvábúl, ezekbe siettek”. Erre a magyar urak megrémültek és meghátráltak: „Morvába a Prnsszust egy sem hirdette, /sem a reicenpachi végzést nem nevette írta a megváltozott fővárosi közhangulatról Gvadányi.37' A követek levelükben hangot adtak azon félelmüknek, hogy mindez a diétái szólásszabadságot is korlátozza: „némelly Ország Gyüllésére gyűlt némiképp félénkebb tagok szabadon való szállását is meg akadályozhatná ”. A megye válaszában intette a követeket, hogy forduljanak az országbíróhoz magyarázatért a német katonaság beszállásolása ügyében, illetve panasszal az országgyűléshez.372 A vármegyegyűlés, amint a fentiekről értesült - feltehetőleg a követek személyes rokoni kötődését is figyelembe véve - augusztus 31-i utasításában is kiállt a rab tisztek mellett: „fogva lévő Katona Tisztek meg szabadulásában az Haza köz ben vetése által munkálkodni szent kötelességnek tartsák”.373 A diéta ellenzéke, alkupozícióinak romlása miatt aztán idővel levette az ügyüket a napirendről. Erről és az országgyűlési közhangulat megváltozásáról Szily József 1790. december 29-én, Pozsonyban kelt levelében tudósította Laczkovics György másodalispánt: „szegény Graeven-tisztekre senki sem akar emlékezni, s akik akarnának, azok se mernek”, „a követek többsége már menne haza, és egyre többen járnak Bécsbe érdemeiket bizonygatni”.374 375 Ezt a magatartásmódot kritizálta a sérelmet szenvedett Laczkovics János, aki decemberi levelében Szilyt (és az országgyűlés egészét is) felelősségre vonta hallgatása miatt, mondván, ha augusztusban felszólaltak érdekükben, szégyen most hallgatniuk.’ Az országgyűlés második felére a közhangulat megváltozása azonban elérte 370 BENDA 1952,1. kötet, 214., 243-246. 1. 371 Gvadányi, 64-65. o., Az ellenzék porosz uralkodóval való kapcsolatára röviden: Benda 1980a, 29- 34., 56., 92-93.1. 372 MNL PML IV. 3-c-l. 3280/1790. ,73 MNL PML IV. 3-c-l. 3432/1790., 1790. augusztus 15., illetve a vármegye augusztus 16-i válasza ugyanitt. 374 BENDA 1952,1. kötet, 255. o. 375 Benda 1952, I. kötet, 249—250. o. Pest, 1790. december 22. Szily válasza a felelősség-áthárítást tükrözte: levelében tájékoztatta Laczkovicsot, hogy az ügyükben nem a diéta, hanem a főhadparancsnokság az illetékes. Uo. 250. o., Pozsony, 1791. január 29. 92
