Pest-Pilis-Solt vármegye országgyűlési követutasításai a 18. században - Pest Megyei Levéltári Füzetek 38. (Budapest, 2015)
II. Szöveggyűjtemény
nyosan viseljék a városok. A végső változatból ez is kimaradt. Az erődítmények számára szolgáltatandó ingyenmunka megváltásáról (4.), ami már előzőleg is fontos pontja volt a megyei törekvéseknek, végül az 1729. évi 1. törvénycikk intézkedett. A beszállásolt katonasággal és hadbiztosokkal kapcsolatos problémák (2. és 3.) viszont szintén állandónak tekinthetők. A törekvés, miszerint a magyar hivatalokat ne adományozzák idegeneknek, ebben az utasításban még csak egy példa, a budai postamesterség okán jelenik meg (7.), nem általános követelésként, s végül az egész utasításról azt állapíthatjuk meg, hogy konkrét, a megye nemeseit közvetlenül érintő sérelmek orvoslására irányult. Ami a követeket illeti, a regális kihirdetése után a közgyűlésen jelenlévők először ugyancsak Szeleczky Mártont kérték fel a követi tisztség elvállalására, aki 1725-ben lemondott ugyan alispáni tisztjéről, azonban még mindig alországbíró volt, emellett pedig a megyei élet irányításában, a közgyűlési tárgyalásokon is részt vett. A felkérést így elvállalta, a másik követ pedig az új alispán, Mágocsy Mihály lett.103 Az ő esetében a jegyzőkönyv nem említ felkérést, ami megerősíti azt a vélekedésünket, hogy a szokás szerint az ő részvétele mintegy kötelességnek számított. Az országgyűlés folyamán, 1728. augusztus 3-án azonban az alispán levélben közölte a megyével, hogy betegsége miatt nem képes a követi szolgálatot továbbra is ellátni. Egyben azt is ajánlotta, hogy helyettesítsék őt Bohus Sámuel táblabíróval, aki épp Pozsonyban tartózkodik. A közgyűlés azonban nem sietett a követ pótlásával, hanem — az előző országgyűléshez hasonlóan - levelet írt a nádornak, kérve, hogy a költségek mérséklése végett elégedjék meg egy követtel.104 Már másnap vissza kellett vonniuk kérésüket, ugyanis az alországbíró közölte velük, hogy egyéb kötelezettségei miatt nem tud a megye ügyeivel érdemben foglalkozni.105 A Mágocsy által javasolt Bohust így mégis felkérték, hogy vállalja el a követséget és kiállították megbízólevelét. A nádor a követcserét jóváhagyta, azonban levelében nem szólt arról, hogy a jövőre nézve elfogadná-e, hogy a vármegyének csak egy követe legyen.106 1729. január 26-án a nádor újabb levelét ismertették a közgyűlésen, arról, hogy a követeknek a porták felosztásának munkájában feltétlenül részt kell venniük az országgyűlésen.107 Ekkor az alispán ismét azt javasolta, hogy az említett munkák befejeztével próbálkozzanak meg az egyik követ visszahívásával. Ennek előkészítésére levelet is írtak Szeleczkynek, hogy megtudják, most már intézni tudná-e egyedül is a megye ügyeit.108 1729. április 27-én közölték a nádorral, hogy a nagy költségek miatt109 103 MNL PML IV. 1-a. XIV: kötet, 162. o. 104 1728. augusztus 3-i részközgyűlés, MNL PML IV. 1-a. XIV. kötet, 229-230. o. Bohus 1726-ban a fegyverváltság ügyében képviselte a megyét Pozsonyban. MNL PML IV. 1-a. XIII. kötet, 206. és 330. o. 105 MNL PML IV. 1-a. XIV. kötet, 231-233. o. 106 1728. augusztus 28-i közgyűlés. MNL PML IV. 1-a. XIV. kötet 242. o. 107 A jelen lévő alispán újra csak azt tudja mondani, hogy a nádor beleegyezett a követcserébe, a megye képviselve van. MNL PML IV. 1-a. XIV. kötet, 312-313. o. 108 Uo. 109 A közgyűlésen azt határozták el, hogy csak az országgyűlés törvényes idejére - az 1723. évi 7. cikkely szerint ez két hónap - vonatkozó napidíjat vetik ki a nem regalistákra, a többit az egész megye együttesen fizesse. MNL PML IV. 1-a. XIV. kötet, 390. o. Ez az eljárás más megyékben is szokásban volt. (KÉRÉSZY, 14. o.) 32
