Borosy András - Kiss Anita: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok IV. 1731-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 36. (Budapest, 2004)

Regeszták

518. Vácon, 1736. január 30-i kezdettel Pászthory (Pásztori) Imre elnökletével Huszár István járási szolgabíró, Újfalussy (Ujfalusi) Tóbiás esküdt, Csete Pál, König János és Zilcz (Szilcz) József lajstromtiszt, Vajzer (Vaiczer) János bíró, Fehérvári György jegyző, valamint Minderer György, Pauer Dávid, Zsidel (Zidel) József, Berinkei András, Kecskeméti Ferenc, Récs (Riszi) Imre, Nagy Mihály és Klinger Farkas váci szenátorok jelenlétében úriszéket tartottak. Ifj. Fekete György a következő ügyeket terjesztette elő: • Würt (Vürt, Vürtt) Róza Terézia mint gyermekgyilkos ellen a szokásos büntetést kéri. Terstyánszky Márton, a vádlott ügyvédje a vádlott védelmében azt hozta fel, hogy egyrészt jegyese, Warsányi (Varsányi) Ádám, mint az a Guttlik Sándor

50 váci kanonoknak írt mellékelt leveleiből kitűnik, el akarta őt venni, épp ezért akart görögkeleti vallásáról római katolikusra áttérni, így nem is kellett titkolnia terhességét. Másrészt a tanúvallomások bizonyítják, hogy a holttesten semmi nyoma nincs annak, hogy a gyermek erőszakos halált halt vagy vízbefulladt volna, így kétségtelen, hogy amikor kitette a Duna partjára, már nem élt. Ezért vagy halva született, amit alátámaszt az a tény, hogy a vádlott a szülés előtt takarítás közben leesett a székről a keresztcsontjára és nagy fájdalmai voltak, vagy a szülésnél halt meg. Például megfulladhatott a magzatváladékban, mivel a vádlottnak semmiféle segítsége nem volt és közben el is ájult. Mindezeket összevetve a vádlott szándékos emberölésben nem bűnös, csak azt róhatják fel neki, hogy nem kért a szülésnél segítséget, ami egyébként nagy fájdalmaival magyarázható, és csak azért tette ki a halott gyermeket a Duna partjára, hogy szégyenén így valamit enyhítsen, ezért viszont megkapta már büntetését, hiszen már majdnem egy éve börtönben van, és ami még nagyobb büntetés: a szégyen egész életében kísérni fogja. Az ügyész azt a tényt, hogy a vádlott nem kért segítséget, bár több nő is volt a házban, köztük saját szolgálója is, annak bizonyítására hozta fel, hogy a gyermeket bizonyosan meg akarta ölni. Az is bizonyított a tanúvallomásokból, hogy a gyermek élve született, másrészt miért tette volna ki a Duna partjára (vagy dobta be a vízbe, hisz ott találták meg), ha halálának nem ő volt az oka és azt nem akarta eltitkolni. ítélet: Bár bizonyított, hogy nem történt szándékos emberölés, tettéért mégis büntetést érdemel, amit fél év börtönben szabnak meg, beszámítva a már letöltött időt is. Chobot Ferenc: A váczi egyházmegye történeti névtára. II. Vác, 1917. c. kötetében ilyen nevű pap nem szerepel.