Borosy András - Kiss Anita - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok III. 1717-1730 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 35. (Budapest, 2003)

Regeszták

volt elviselni, kérik, hogy az ilyen súlyos, a kincstár számára is hátrányos és az ország lakóit kimerítő adóbehajtást, melyből a kincstárnak semmi haszna nincs, a jövőben akadályozzák meg. Kérik: 1. Egyik járást, vármegyét vagy állandó lakhellyel bíró hospest a szomszédos szökevény vagy bármilyen okból fizetni nem tudó helyett fizetésre ne kényszerítsenek. 2. A tatár betörések vagy a lakosok elmenekülése következtében egészen, vagy részben elpusztult vármegyék terheit és portaszámát és befizetendő porcióadóját arányosan csökkenteni kell. 3. Ha valakitől a szabályos 8 krajcárnál többet követelnek az orális és 6 krajcárnál többet az equilis porcióért jutalom, szerződés vagy más formában, ezt a bármilyen úr, tisztviselő vagy katonaság részéről kicsikart összeget le kell vonni, és a vármegyéktől, szabad királyi vagy bánya-, privilegizált mezővagy hajdúvárostól elszámolás idején mint kifizetett összeget el kell fogadni. 4. A hadiszabályzaton túl kicsikart szállításokat és előfogatokat ugyanígy kell elszámolni. 5. Az átvonuló katonák ellátását piaci értékben kell fizetni, vagy előzetes elszámolás esetén ilyen alapon kell számítani. 6. A Temesvár alatt elveszett szekerek, lovak és ökrök árát a jelen országgyűlés által meghatározott összegben kell kifizetni, vagy az adóba kell beszámítani. A nevezett szekereken lévő szolgák költségeit őfelsége határozata alapján az illető vármegyéknek vissza kell szolgáltatni. 7. A költséges és sok százezer forintba kerülő, őfelsége határozatával ellentétben követelt kiadásokat s a jelen időig folytatott ingyenmunkákat meg kell szüntetni és be kell számítani. 8. Két krajcárt kell fizetni, az egyiket a katonai eltartásra (salgamum), a másikat a várakba helyezett katonák hússal való ellátására, a másik krajcárt a tisztek részére, s ezeket a porció összegéből le kell vonni. 9. Eperjes, Bártfa, Szeben, Pest és Buda szabad királyi városok, a bányavárosok és más elszállásolási helyek az őket illető arány szerint fogadjanak be katonákat. 10. A vármegyék tisztségviselőit ne terheljék a fizetni nem képes lakosok elleni végrehajtás feladataival. E szegény lakosokat az adókivetők, -behajtók és komisszáriusok ne sértegessék, ne zárják be és még kevésbé — mint az néhány helyen megtörtént — ne verjék és öljék meg. 11. A tisztek a szálláshelyek kijelölésénél, amelyeket maguknak vagy a közkatonáknak kijelölnek, ne válogassanak, pénz kifizetésére a megyék vagy a városok jobb házainak lakóit ne kényszerítsék, a nemesek házaiba ne szálljanak, a polgárokat a házakból ne zárják ki, hanem elégedjenek meg a vármegyék és városok által kijelölt szálláshelyekkel.