Borosy András - Kiss Anita - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok III. 1717-1730 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 35. (Budapest, 2003)

Regeszták

Mindezekhez járul még, hogy Szatmár, Bereg, Ugocsa, Máramaros, Kővár és Közép-Szolnok megyéket a tatárok betörésük során tűzzel-vassal pusztították, elnéptelenítették, sok ezer keresztényt rabságba hurcoltak, többeket kegyetlenül megöltek. Ung megyében a megye számvevőjét, ki nemes személy volt, megölték, más tisztségviselőket bebörtönöztek. Ezért kérik, hogy e megyék portaszámát mérsékeljék, hogy e terheket a népnek ne kelljen elviselnie. Mosón, Sopron és Vas megyére különös teherként nehezedik, hogy a szomszédos Ausztria lakói nagy területű szőlőket és más birtokokat bírnak, melyek vitathatatlanul magyar területen fekszenek. Csak birtokolják a nevezett területeket, de azok terheit nem viselik, s ez a terület elpusztulásához fog vezetni, hacsak e jogtalan viszonyokat őfelsége meg nem szünteti. Attól félnek és fájdalommal látják, hogy számos, a felső részen fekvő megyét, melyek politikai téren mindeddig Erdélytől függtek, azzal a kerülettel együtt — melyet a győzelmes keresztény seregek az ellenségtől szerencsésen visszaszereztek — elszakítottak a Szent Koronától. Egyesült erővel, a törvény erejénél fogva, az ország általános megkönnyebbülésére az előbb említett bajokon segíteni kell, mivel a felháborodás igen nagy. Több esetben kétoldalú vita folyt arról, hogy egyáltalán semmilyen remény sincs arra, hogy egyik megye a másikat a beszállásolás vagy az adókivetés ügyében ki tudná segíteni. S még fájdalmasabb, hogy az ország szerencsétlen sorsáról és viszontagságairól csak álmélkodtak, erősen fájlalva, hogy a mostani török háború hatalmas terhét, bár őfelsége szolgálatára készen állnak, teljesen nem tudják viselni. Kétségtelen, hogy őfelsége fegyvereinek győzelmétől a haza, a szomszédos örökös tartományok és a Szent Római Birodalom további fennmaradását remélik, ezért ennyi baj között is a kereszténység ügyének támogatásából nem akarják kivonni magukat, habár saját erejükben nem bíznak. Erősen bíznak őfelségében, hogy az ország erőinek kimerültségét figyelembe veszi, és nem engedi túlságosan beszállásolásokkal és adókkal terhelni. Az ország megtört állapotát megszánva és emlékezve a magyar karok és rendek határozataira remélik, hogy a rendeket és a lakosságot megsegíti és kimerült erejükhöz szabott adót fog követelni, s az országba helyezett ezredeknek, melyeknek eltartása messze felülmúlják az ország teherbíró képességét, jelentős részét visszaküldi és így a háború színhelyét a beszállásolás csökkentésével fogja segíteni. Az eddigiekhez hasonló mértékű sérelmet jelent Sáros megye a sóbányaiak ellen, akik a megyét a Sóvár faluban (possessio) lévő sóbánya ügyében szeptemberben hatóságilag megkárosították. Ugyanis az őfelségét illető, a szegedi vár számára az előző évre járó fizetség hátraléka fejében az adószedők a bányászok két tehenét elvették. Nem azért, hogy a hátralékot kiegyen-