Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok II. 1671-1716 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 34. (Budapest, 2002)

Regeszták

kell, mert nem hiszem, hogy bármely kevesen maradtak is a szegénység közül, hogy azok is tovább már megmaradhassanak, és a három vármegye sem tesz csak egy-egy vármegyének is a processusát, mivel csak húsz portájuk van. Arra őnagysága azt felelte, hogy vagy kevesen vannak, vagy nem, annak úgy kell lenni, mert ezelőtt is úgy volt: hanem kegyelmedéknek van-e feljebbvaló útja, avagy csak visszatér innét. Arra feleltem: Kegyelmes úr, ha nagyságod méltósága tanácsolja, Bécsbe is elmegyek, s őfelségének is ezen dolgokat és nyomorúságokat hírré teszem, s nagyságod méltósága előtt a nemes vármegye nevével, s úgy az tisztekével is alázatosan protestálok, ha a szegénység el talál pusztulni és széledni, mi okai ne legyünk. Hanem mégis kérem alázatosan nagyságodat, méltóztassék őfelségének és a méltóságos Hadakozó Tanácsnak és Aulica Camarának írni szegény vármegyéink mellett, vagy mégis foganatosabb lesz a nagyságod méltóságos közbenjárása (interpositio). Arra őnagysága felelte, én örömest megcselekszem és a legkedvezőbb módon (in optima forma) írok az Aulica Camarának, csak használhassak vele. De mi a haszna, ha őfelségének írok is, csak a kamarára küldi tanácskozásra (ad consilium), s tanács nélkül semmit sem cselekszik, ugyancsak a kamarán fordul meg, s az igen hosszú úton is kezdődne, soká is érne véget kegyelmednek. A Bellicum (Haditanács) pedig már effélékben nem avatja magát, mivel a kamara az ilyen állapotokat magának rezerválta, s már ennek utána a komiszszáriátusra sem fogja bízni, hanem legyen várakozásban kegyelmed, ezennel a levelet megíratom, s mindjárt Nedeczky nevű secretariusát előttem hívatván, őnagysága maga eleiben megparancsolta, mi formában írja meg. Ki mindjárt az íráshoz hozzákezdvén, hogy elvégezte, előttem megolvasta és az úrhoz, őnagyságához bevitte őnagysága aláírta és pecsételte. Maga eleiben hívatván másodszor, ezt mondta: ím a levelet elkészítettem, kegyelmed menjen Isten hírivei és adjon szerencsés utat, s jól választott, nekem is tíz vagy tizenkét nap múlva okvetlen fel kell Bécsbe mennem, ha addig semmi válasza nem lenne kegyelmednek, én is akkor nagyobb pártfogással (assistentia) leszek, ha pedig válasza lesz, menjen haza Isten hírivei és a nemes vármegyét köszöntse nevemmel. Nekem ugyan lesz gondom a nemes vármegyére, s ha Bécsbe megyek őfelségének és a Titkos Tanácsnak (Intimum Consilium), nyomorúságait meg fogom jelenteni, és ha lehet megorvosolni stb. Azonban én onnan Bécsbe megjöttem, s ott azonnal ifjabb Zichy István úr őnagyságát felkerestem és a nemes vármegye nevével köszöntvén őnagyságának minden ínségünket és pusztulásra közelítő állapotát megbeszéltem. Őnagysága szívesen akarván a nemes vármegye dolgait segíteni, maga is elment mind a kamara elnök (Camerae Praeses) uram őnagyságához, mind Mayer titkár (secretarius) uramhoz, s mind pedig a komisszáriátus titkárához, Palm uramhoz, és nekem is őnagysága mind maga s mind sürgetői (sollici-