Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok II. 1671-1716 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 34. (Budapest, 2002)

Regeszták

4. Ha pediglen olyan vitézlő nép jön, kinek sem ura, sem kapitánya, avagy végbeli, s mindjárt iszonyú szitokkal, vereséggel, dúlással, fosztassál kezdi eledelét és tartását kivetni, s a borra, sörre és más illetlen dologra a szegénységet erőlteti. Elöször-utolszor valamit hallanak, tudnak és látnak a nemes vármegyének kárára, ki-ki feje vesztése alatt tartozzék fő- és viceispánnak megjelenteni, és az olyan latrokat is, akár végbéli legyen, akárhová való, nem másnak, se máshova, tudniillik sem a végbeli kapitánynak, sem pedig földesurának, hanem fő- avagy viceispánja kezéhez vinni [tartozik] nagy büntetés alatt Fülekbe. Továbbá azt is megértsék, hogy senki az olyan katonákra, akiknek valami bizonyos földesuraktól pusztákat hatalmasul valókra bizonyos levelük vagyon, s amellett marhát találnának hajtani, effélékre ne támadjanak, külön-külön negyven forint bírság alatt parancsoltatik, kik ha ezen végzésünk ellen cselekednének, a földesurak afféle hatalmaskodókat törvényes úton reá fogják vetni. 5. Azon is igyekezzék a szegénység, hogy kinek-kinek fegyvere legyen, és akitől lehet, hogy ereje károsítása nélkül lovat szerezhet, szerezzen, mert úgy oltalmazhatják alkalmatosabban magukat, ha értékük lesz. A hadnagyok három forint bírság alatt a lószerzésre reá is erőltessenek, s ha intésére a hadnagyoknak meg nem szerezni, valamennyiszer meg fogja inteni és parancsolni afféle a lószerzést meg nem szerezni, tehát mindannyiszor három forintot vehessék rajta, minek a fele a hadnagyé, a fele a községé legyen. 6. A faluk egységesek legyenek és egymást segítsék, amikor kívántatik, mert valaki elmulasztja, az egymás segítségét, szabad legyen a hadnagyoknak az olyan szófogadatlant két-két forintra büntetni, melynek fele a hadnagyoké, fele pedig a községé legyen. El is legyen pedig rendelve, melyik-melyik falu legyen közel egymáshoz, akik legyenek egymás segítésére kötelesek. 7. Bizonyos jelek legyenek, ha valamely kóborló beszáll, mindjárt hírt tegyék a szomszédságban, és nem akkor, mikor a madár elment a fészkéről, hogy egyetértvén, idején oltalmazhassák magukat. 8. Ha a falu fő gondviselője és hadnagya nincs otthon, mindenkor vicehadnagya avagy arra rendeltetett tizedese legyen otthon, hogy mindenkor vigyázva találtassanak. 9. Közönséges akaratból végeztetett az is, hogy senki benn a vármegyében residáló (lakó) nemes és paraszti rend közül, se katonától, se hajdútól, rabtól, cigánytól és egyéb gyanús embertől semminemű marhát, ökröt, lovat, barmot, pénzt, ködment és egyébféle portékát megvegyen, sehol és semminemű szín alatt másutt, hanem csupán a végházban kótyavetye alatt a viceispán avagy kapitány uramék hírével, mely végzés ellen valaki vét, és akár nemes, akár nemtelen legyen (az nemes ember ellen rendes törvénynapot adván viceispánnak) a paraszt ember ellen pedig földesurat, szolgabíránk megintvén az törvény tételről, és akire panasz hitelesen meg is bizonyosodván, minden