Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok II. 1671-1716 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 34. (Budapest, 2002)
Regeszták
1672. No. 3. 65. Paris Spankau (Spandkau) báró, őfelsége haditanácsának tagja, vezérőrnagy, lovassági és gyalogsági ezredes, Kassa és más felső-magyarországi várak főparancsnoka által Kassán, 1672. június 18-án kiállított oltalomlevél (protectionales) Kecskemét város részére. Kecskemét város (oppidum) lakói panaszkodnak a felső-magyarországi végbeli magyar huszárok kihágásai miatt, kik tőlük károkozó módon pénzt csikartak ki, a lakosokat és az állatokat elhajtották, sarcolták őket és ilyen meg nem engedett módon a végső szegénységre juttatták őket. Emiatt gyakran panaszkodtak a végbeli parancsnokoknál, de megfelelő védelmet és az ország törvényei értelmében történő orvoslást nem nyertek. Ezért hivatalosan kérték őfelsége pátenslevelét és az ő [Spankau] védőlevelét, mivel az ország, a közjó és őfelsége érdeke megkívánja, hogy bármilyen rendű és állapotú hívei megfelelő védelemben részesüljenek. Ezért a kóborló végbeli magyar huszároknak komolyan és szigorúan megparancsolja, hogy a nevezett kitöréseket (excursiones), támadásokat, zavargásokat, az állatok elhajtását, a lakosság kirablását fővesztés terhe mellett mellőzzék. Ha nem így tesznek, Kecskemét városának joga lesz az ilyen rabló huszárokat üldözni, elfogni és Kassára vagy más német parancsnokság alatt lévő várba szállítani, ahol ügyüket kivizsgálják és bebörtönzik őket, hogy tetteiket megvizsgálva az ilyen gonosztevőket hadbíróság elé állítsák s az ország törvényei szerint a méltó büntetésben részesítsék. Az összes oppidum és összes tartozékai kapják meg ezt az oltalomlevelet. (latin) 1672. No. 4. 66. Paris Spankau (Spandkau, Spandko, Zspandkow) báró Kassán, 1672. június 18-án kelt — az 1672. No. 3. számúval részben megegyező szövegű — oltalomlevele (protectionales) Izsák, Fülöpszállás (Phülöpszállás), Szabadszállás, Kunszentmiklós, Dömsöd (Dömisöd), Dab, Tass, Szentmárton, Vecse (Vecze), Göd (Gőod) és Pataj (Patay) részére, melyben a végvárak kóborló magyar huszárai ellen számukra védelmet biztosít s a bűnöző katonák méltó megbüntetését ígéri, (latin)