Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok II. 1671-1716 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 34. (Budapest, 2002)
Regeszták
De eo utrum. [A kérdések hiányoznak.] A kihallgatott tanúk: 1. Marczel Márton, a falu jegyzője, kb. 49 éves, vallja: 1. Az esztendőre eső tizedet és kilencedet kiszedte a szabados a nosztrai szegénységtől, kivéve azon esztendőt, amikor P. Volmert a jégeső kártétele miatt felmentést (indultum) adott. 2. Vallja, hogy eladott a szabados Esztergomban bizonyos búzát, „amint ítilli", 1709-ben, de hogy ez kié volt és mennyi, nem tudja. 3. Vallja, hogy a háborúban Gyúrj án Jankó büntetésre adott 8 tallért vagy 8 forintot a szabadosnak, Benyovics fizetett 3 forintot. 4. Vallja, hogy amely pincét bírja most a szabados, azt úgy munkáltatja a szegénységgel, hogy az uraság hasznára legyen, s mindenkor a munkára úgy küldték az embereket, hogy menjenek az uraság pincéjét csinálni. A serfőző pincéjéből és a másikból egyet csináltak. A serfőző jószágairól többet nem tud. Azt tudja, hogy a Maroson lakozó Rácz Péter, Szabó István és Szabó János voltak adósai a serfőzőnek. 5. Azt mondja, már most úgy ítéli, hogy 1 „residentialiter" bírják, azelőtt pedig 2 évig bírta a szabados. 6. A fiát mondja, hogy eladta volna a házat 3 Vi forintért. 7. Vallja, hogy csak a szabados és a tanú voltak a testamentum-készítők, de azután még élt a serfőző két esztendeig, és azután házasodott meg. 8. Semmi. 10. Vallja, hogy 3 szőleje van, az egyiket Litovszki Jánostól vette, a másikat maga csinálta. Egyéb semmi. 11. Egyenesen (directe). 12. A felülírton kívül R. R. által akartak exemptusok lenni. Vallja, hogy minden esztendőre kiszedte az adót. Egyéb semmi. 2. Benovich Mihály esküdt (iuratus), nosztrai lakos, kb. 70 éves, vallja. 1. Vallja, hogy minden esztendőre kiveszi a dézsmát és a kilencedet, azon esztendőre is, amelyre P. [Volmert] kötelezte a szegénységet 2. Vallja, hogy midőn a kuruc támadott, Bakai Imre definitor atya 4 verem búzát vett Nosztrán, annak a 2 verméből a gabonát kiosztották újra a szegénységnek. Két esztendeig náluk volt, de minden esztendőben egy kapura egy vékát ver a szabados. A két verembelit a szabados elvonta (disztrahálta). Két szekér búzát vitt be Esztergomba. Hogy mennyi lehetett, nem tudja. Szapuját eladta 1 tallérért. Egy szekérrel kb. 20 szapu zabot adott el a berkenyeieknek, szapuját 2 máriásért. Úgy ítéli, hogy mindezeknek az ára a szabadosnál maradt. A faluért (!) adott Esztergomban 108 szapu árpát; a szabadosnak a haszna ebből a 70 szapu dézsmából származott. Az árpa szapuját 1 forintért adták el. Ezen árpákból jött ki a 11. pontbeli summa. 3. Magán a tanún vett 70 forint büntetést, és a vasból ki sem bocsátották addig. Kasa Györgyön vett 12 forint büntetést, azaz 20-szor. Búzáját vitette a maga asztagjába, s ebből adott az uraság búzájához. Hogy Kovács mennyit adott, meg fogja mondani. Praczki György meghalván, vett kecskét annak jószágából. A szabados tartott meg egy tehenet magánál, jóllehet ugyan T. P. uram barátja kérvén egyazon tehenet, küldött [is] egyet, de nem Praczki Györgytől, amely maradt, hanem amelyet ez a tanú
