Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok II. 1671-1716 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 34. (Budapest, 2002)

Regeszták

vei annyi mázsa, illetve annyi tíz mázsa termésük nincs, amennyit rájuk terhelnek. Erre azt lehet mondani, hogy megtudhatjuk az egyik pesti összeírásból, hogy e szőlőkben a pestieknek nincs állandó korcsmájuk, hanem csak ideiglenesek, és mint föntebb mondtuk, a számadás szerint minden ellentmondás nélkül tudnak fizetni és kell is fizetniük. így ez az ügy magától jól megoldódik, ezért sürgetik, hogy ez az adóbehajtás történjék szüret idején. Mi azt válaszoljuk, hogy a vonakodók kötelezettségüket teljesítsék, főként mikor a pesti urak erre alkalmat is adnak és a polgároknak átküldik a porciók jegyzékét, de ezeket nem osztják ki, hanem a mi sérelmünkre visszaküldik. Ezért ne csodálkozzanak, ha az utolsóra nem válaszoltunk, mert a választ a korábbiakban már megadtuk és mi ugyanazt a vitát ismét folytatni feleslegesnek tartjuk, de mindig készen állunk arra, hogy válaszoljunk, ha egy dolgot megfelelően javasolnak. És ha kiegyezést keresnek velünk a szembenálló urak, mivel nem sürgetik, maguknak tulajdonítsák, s ne a mi vétkünknek mondják azt, hogy ha nem akarnak találkozni, mivel azt hiszik, hogy ezt az ügyet már elintézték, ha mi a korábbi porciókat visszaadjuk és a jövőben a porciók kivetésétől tartózkodunk, annak ellenére, hogy az egész világ arra tanít, hogy azt végre kell hajtani és a behajtott porciókat meg kell tartani. Ezért mi, ha az alapok nem semmisíthetők meg és mint a bányák falai szilárdan állnak, meg kívánjuk hallgatni a felsőbb bíróság döntését, és ha a pert el is veszítjük, többet nem veszíthetünk, mintha barátságos kiegyezéssel lemondunk a porcióról vagy a kifizetett porciót visszaadjuk a pesti uraknak. így megláthatja az utókor, hogy őrködünk jogaink felett és a sérelmek kivédésének útját szorgalmas és minden módon kerestük. Mindezt elegendőnek tartottuk elmondani, (latin) 1713. No. 5. 202. VI. Károly császár és király Nagyszombatban, 1713. március 11-én kelt mandátuma, melyben tudtára adja híveinek, az előkelőknek és nemeseknek, a fő- és alispánoknak, szolgabíráknak és esküdteknek, kik PPS vármegye sedriáján, közgyűlésén vagy kisgyülésén részt vesznek, s nekik üdvözletét küldi. Elébe járult híve, Decsei (Decsej) László és előadta, hogy 1709-ben a Magyarországon dúló belháború során mindkét háborús fél tisztjei saját szükségletükre számos vagyontárgyát elvették, melyeket szabad kereskedelem útján szerzett, ezek között 450 db sótömböt, melyeket a nevezett vármegyében lévő Mácsa (Macsa) falu lakóinál árusítás céljából letétbe helyezett. Ezeket később egy Iván nevű rác — kit a nép nyelvén Sánta kapitánynak neveztek, ki a vármegyében lévő Szentendre (Sanda Andrea) város lakosa volt