Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok II. 1671-1716 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 34. (Budapest, 2002)

Regeszták

1706. No. 1. 192. I. József császár és király Bécsben, 1706. augusztus 15-én keltezett (nyomtatott) pátense a magyarországi lázadás (rebellió) ügyében. A magyarországi lázongásokat, melyek már három éve tartanak, csendes módszerekkel akarja megszüntetni. Nemcsak Lipót néhai császár és király emlékezetére kívánja ezt, ki ismételt buzdító, figyelmeztető, sőt kegyelmező levelet és különleges határozatokat küldött a vármegyék főispánjainak a célból, hogy azokat a vármegyékben kihirdessék, s hogy Nagy Britannia királynőjének és Németalföld szövetkezett rendjeinek közvetítését fogadják el. O maga is, miután atyja meghalt, és ő az uralkodást átvette, az említett közvetítést elfogadta és pátenslevelet küldött az elidegenedett magyarokhoz, Magyarország rendjeihez, melyben biztosította őket arról, hogy jogaikban, privilégiumaikban és szabadságaikban kiadott diplomája értelmében sértetlenül meg fogja őket őrizni és mindent el óhajt követni, ami hozzájárulhat a felkelés megszüntetéséhez. A népnek és országnak vissza akarja adni a nyugalmat, vissza akarja nyerni az elidegenedettek lelkét, a törvény hatalmát vissza akarja állítani, és ami a legfontosabb, meg akarja szüntetni a keresztény vér ontását. Még a fegyverszüneti javaslat megtárgyalására is, mely az ő szempontjából hátrányos, kiküldte teljhatalmú megbízottait Pozsony szabad királyi városba. Mindenképpen kívánja annak megvalósulását, s elkezdték annak megtárgyalását és az elégedetlen és elidegenített magyarok követeléseit a császári megbízottak útján már megkapta és az ország törvényein alapuló királyi határozatot (resolutio) nekik az említett dicséretes közvetítők útján át fogja adni. Semmi mást nem vár el, minthogy ők az ország törvényein alapuló határozatával és ajánlásával megelégszenek és azt a következő országgyűlésen, melyet ő minél hamarabb össze akar hívni, törvényerőre emelik. Vagy ha vannak kifogásaik, arra a fegyverszünet ideje alatt késlekedés nélkül válaszolni fog és ezzel az egyezséggel a további ellenségeskedésnek, a jobbágyok pusztulásának, romlásának és a nép elfogyatkozásának vége szakad. A császárnak ezt a szándékát és törekvését a felkelés szervezői felfuvalkodottságukban oly módon forgatták ki, hogy a közszabadság oltalmazásának ürügyén egyéni érdekeiket érvényesítsék, és akiket szabadság ürügyén magukhoz kapcsolni törekszenek, saját maguk szolgáivá tegyék és közszükséglet címén, bevezetve az értéktelen rézpénzt, minden aranyat és ezüstöt, sőt a marhakereskedést is saját kezükbe vegyék, felhalmozzák és a közvagyont ellopják és ezért törvénytelen és igazságtalan követeléseikhez megkeményedett lelkükkel ragaszkodva a fegyverszünetet és az ezt követő békeszerződést megakadályozzák és a császárt akarata ellenére arra kényszerítsék, hogy felfuvalkodottságuk ellen újra a fegyverek erejéhez forduljon.