Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok I. 1618-1670 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 33. (Budapest, 2001)

Regeszták

kötelezéssel. Kérik, hogy őfelsége még az országgyűlés idején adjon ki szigorú parancsot, hogy a várkatonák ezután maradjanak meg saját határaik között. 26. Szomorúan kell jelenteniük, hogy a fizetőmesterek (solutores belli) és a német tisztek a katonai zsoldok, az ágyúk és a lőszer szállítása terén megsértik az ország törvényeit, különösen az 1609:15, az 1655:16. és 26. törvénycikkeket. A helységek lakosaitól képességeiken túl több szekeret követelnek, s azokat messze a vármegyék határain túl viszik tetszésük szerint saját hasznukra. A jobbágyoktól, kik a közutaktól két vagy több mérföldnél távolabb laknak, fizetségeket kényszerítenek ki. Ha ezek nem tudnak fizetni, kegyetlenül megverik, s így egészségüktől, sőt néha életüktől is megfosztják őket. Hasonlóképpen, ha a német katona elöljárói parancsára egyik végvárból a másikba megy, fegyveresen többféle szolgáltatást, fizetséget, szekeret csikar ki a néptől, a nemesek és parasztok házaiba beszáll, szénájukat akár a szérűkön, akár a réten találja, elviszi, s így a szegény népnek éhen kell halnia. És ha a német tisztek a néptől rekvirálnak, s nem engedik be őket [házaikba], a katonák nem engednek, viszont a parasztok a verések és fenyegetések hatására gyakran elmenekülnek. Ezért az országlakosok azt vallják, hogy a legutóbbi országgyűlés 19. törvénycikkét, mely az idegen katonák elvitelét szorgalmazza, három éven belül nem hajtották végre, sőt közben két év alatt új idegen katonákat hoztak be az országlakosok tudta és hozzájárulása nélkül, s ezek eltartására az ország csaknem minden vármegyéje áldozott, a nádor parancsára élelmiszert és marhákat szállítva. Mégis helyrehozhatatlan károk keletkeztek néhány vármegyében, különösen a múlt évben a Csallóközben (insula Czarlóköz) voltak hallatlan kihágások, s félnek, hogy a jövőben is lesznek ilyenek. És bár érvényben van az 1655:19. törvénycikk, mely szerint 3 éven belül el kell vinni a német katonákat, de közben meghalt a császár, az új császár pedig a birodalom távoli részeiben tartózkodott hosszabb ideig, és ezért a német katonákat nem lehetett levinni. Ezért újra kérik őfelségét, hogy a jövőben rendes német hadsereget vagy egyes csapatokat bármilyen okból az ország tanácsa vagy hozzájárulása nélkül az országba ne hozzanak, s azokat, kik a végvárakban laknak, két éven belül vigyék ki. A kivonulás ideje alatt pedig tartsák őket jó fegyelemben, s ne sanyargassák a szegény népet, és közvetlen függésben tartsa őket az 1625:24. törvénycikk értelmében a nádor, vagy helyette a fő- és helyettes kapitányok meg kapitányok tisztségük elvesztésének terhe mellett. Az idézett törvénycikk szerint, ha a veszélyes helyzet miatt az idegen katonákat a végvárakból elvinni nem lehet, ennek ellenére a 13. és a többi statútum továbbra is érvényben marad, s így az idegen katonákat őfelsége mielőbb vigye ki. 27. Sérelmes Bereg, Ugocsa és Szatmár megyék pusztulása, jelentik őfelségének, több károsult panasza az égre kiált. Nem lehet elhallgatni, hogy 1657-ben a lengyelek, nem gondolva azzal, hogy őfelsége szövetségesei,