Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok I. 1618-1670 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 33. (Budapest, 2001)
Regeszták
ják. Ha ezért a károsultak az igazságszolgáltatáshoz fordulnak, alig kapnak vissza valamit elrablott állataikból, kivéve, ha pénzért visszaváltják. A kárvallottak más elégtételhez nem tudnak jutni, annyira, hogy a nevezett végbelieknek és más csavargóknak, kik számos hajdúvárosban laknak, a rablásait nem akadályozzák meg, a nép kénytelen lesz falvait elhagyni. Nem kevésbé sérelmes, hogy az ágyúk és bármilyen lőszer szállításakor a legutóbbi országgyűlés 14. és 22. törvénycikkének semmibevételével gabonát s más élelmiszereket követelnek, és rablás útján is összeszedik, szekerezést s más juttatásokat is követelnek, s a végbeliek, valamint azok kapitányai és tisztjei, különösen a verebélyi (Verébéi) várkatonák kényszerítik erre a katonai és paraszti állapotú embereket, és semmibe véve az 1655:57. törvénycikket, a legelöket is lelegeltetik s a füvet elhasználják. A nép helyzetének könnyítésére, s a gonosztevő, csavargó végbeli katonák ellen, kik erőszakkal szállást követelnek a néptől s azt kirabolják, akár lovasok ezek, akár gyalogosok, fel kell újítani az idézett törvénycikkeket. Ha ilyen és hasonló kihágásokat követnek el, s a helyszínen a parasztok segítségével sem lehet őket elfogni, jelentsék a fő- vagy az alispánnak a károsultak, hogy az járjon el a kapitánynál, ki alá a gonosztevő tartozik, s a károsultnak a szolgabíró és az esküdt segítségével minél hamarabb adjanak kárpótlást. Amennyiben biztosan elérkeznek a végvárhoz, adják át őket a bíráknak, ellenkező esetben vigyék őket biztonságosabb helyre. Ha a kapitány nem büntetné meg megfelelően a gonosztevőt, vagy a szolgabírót és esküdtet a várba nem engedné be, vagy ha a kihágást maga a kapitány vagy tisztjei követnék el, akkor a vármegye ítélje el őket 500 forint bírságra, amit ingó vagy ingatlan birtokaiból kell behajtani, és az összeget a vármegye szükségleteire kell fordítani. Ez értendő a földesurak szervitoraira és katonáskodó tisztjeire. A földbirtokkal bíró kapitányt a vármegye kérésére az igazság megismerése után főkapitánya késedelem nélkül mozdítsa el tisztségéből. Ha a földesurak szervitorai és katonai offíciálisai kártételt követnek el, s a károsultak a földesúrtól kártérítést követelnek, s a földesurak ezt nem adják meg nekik késedelem nélkül, idézzék őket a nádor elé. A bűncselekménytől függően halálra is ítélhetők. Végül a komisszáriusok és a fizetőmesterek (solutores bellici), kiknek meg kellene elégedniük fizetésükkel és napidíjukkal, ágyúkat és lőszert szállíttatnak egyik helyről a másikra, s ezzel a szegény népet terhelik. Ámbár pallosjoguk van, de az elfogott gonosztevőket nem büntetik meg érdemük szerint, hanem elengedik őket, ami az 1655:38. és az 1495:19. törvénycikkbe ütközik. Az 1649:82. törvénycikk értelmében a városok jogosultak eljárni a területükön gonosztetteket elkövető végvári kapitányok és csavargók ellen. Végül a jó katonai rend megtartása érdekében a rendek elhatározták, hogy a végbeli katonák ne járjanak át egyik végvárból a másikba halálbüntetés terhe mellett, s a másik vár kapitánya ne
