Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok I. 1618-1670 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 33. (Budapest, 2001)

Regeszták

visszatérése után fogadja hívei, Magyarország és kapcsolt részei karai és rendjei üdvözletét, mely országot az elmúlt években különböző nemzetek ellenséges betörései háborgatták, s az igazság sérelme is orvoslásra szorul. Az országot ért sérelmeket összefoglaló panaszok (gravamenek) formájában terjesztik az uralkodó elé és kérik, hogy e gravameneket vegye tudomásul és orvosolja azokat. 1. Őfelsége koronázása alkalmából diplomát adott ki. A rendek kérik, hogy e diploma cikkelyeihez őfelsége alkalmazkodjék. 2. A karok és rendek remélik, hogy az előző országgyűlés 3. törvénycikke értelmében a törvénycikkben felsorolt várakban szolgáló magyar katonák helyzetét rendezni fogják. Azt tapasztalják, hogy az idézett törvénycikk érvényben maradt és közben a végbeli katonák csekély száma miatt a kereszténység ellenségei gyakran törnek be az ország belső részeibe is, hogy új területeket hódítsanak meg. A legutóbbi gyűlés óta a Dunántúlon (Transdanubius) Nagyfáivá (Nagyfáivá), Nagyszőlős (Nagyszeölös) és mindkét Iszkáz (Iskas) falu, a Dunán inneni (Cisdanubius) területen Bélabánya bányaváros teljesen elnéptelenedtek. Felső-Magyarországon pedig Zombor, Megyaszó és Szerencs oppidumok, Ond, Vilmány (Vilmán), valamint Rátka falvak részben elpusztultak, részben hamuvá lettek. A jelen országgyűlés tartama alatt Putnok várát nagy erőkkel megtámadták és lerombolták. De az ország más részei is szenvednek a prédiumok elnéptelenedésétől, betörésektől, sok ember elhurcolásától, fogságba vetésétől és fogságban tartásától, s ezektől annyira elgyengül, hogy hacsak a katonák számát nem egészítik ki és nagyobb segítséget nem kapnak, attól kell félni, hogy a kevéssé őrzött határokon át a töröknek módja lesz az ország területén dúlni, és ez átterjedhet őfelsége szomszédos tartományaira, ami már meg is kezdődött. És noha a karok és rendek a maguk részéről békében és nyílt háborúban a végvárak megtartása érdekében nemcsak katonákat állítanak, hanem ha szükséges, személyükben is hajlandók fegyvert fogni, mivel az összetört és megkisebbedett ország nagy része török uralom alatt van, határai pedig csaknem száz mérföld hosszúak, így az ellenséget egyedül visszatartani nem képesek. Ezért kérik, hogy a törvénycikkben felsorolt hazai katonákat mielőbb hozzák vissza és gondoskodjanak fizetésükről a szomszédos tartományok és Csehország adójából, melyet korábban végvárak fenntartására fordítottak. Azt sem tartják mellőzhetőnek, hogy a Római Birodalom is járuljon hozzá Magyarország, mint az egész kereszténység védőbástyája megvédéséhez, amint az régebben szokásos volt, s kérik, hogy ezt a régi adót az egyes tartományok fejedelmeitől szedjék be. Az ország lakosai bíznak abban, hogy a Szent Római Birodalom szomszédos országai és provinciái hozzá fognak járulni saját érdekükben is. így annyi katonát tudnának folytonosan és hiánytalanul a végvárakban tartani, amennyi szükséges a török támadások visszaveréséhez s a törökkel szomszédos részek