Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok I. 1618-1670 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 33. (Budapest, 2001)

Regeszták

rendek csoportonként jelenjenek meg, vessék el a királyi törvényszék vizsgálatát, és ne szüntessék meg a szembeszegülést. Ezt a javaslatot elfogadták, és újra a nádorispánhoz fordultak a föntebb nevezett követek útján, Botka Ferenc kivételével, kinek helyébe Gulácsy Ambrust állították. Az evangélikus rendek azt válaszolták, hogy nem tudnak egyetérteni az ellenük irányuló perrel, mely törvénytelen és a hazai törvényeket sérti, és azt ellenzik. Javasolják, hogy a nádorispán kerülje el, hogy az ő nádorsága alatt ilyen hallatlan, s az ország törvényeivel ellenkező pert, mint amilyen a pozsonyiak elleni, lefolytassanak. Az evangélikus rendek ezt nem abból a célból fogják bejelenteni csoportosan a nádorispán és a királyi tábla elé járulva, hogy ezt az ügyet könnyebben tudják enyhíteni és elrendezni, hanem mivel a nádorispán az evangélikus rendek tervét helytelenítette, és azt a nevezett rendek ezért félretették. Kijelentették a nádorispánnak, hogy az ügy könnyebb elintézése céljából az evangélikus rendek azt akarják, hogy kérelmüket Ausztria főhercegének közvetítésével terjesszék az uralkodó elé. Miután ezt jelentették, a nádorispán azt válaszolta: azon lesz, hogy semmit se mulasszanak el, ami a jó közvetítő tevékenységét elősegíti, úgyhogy azonnal felmegy a várba, és hírt hoz arról, mit tudott elérni. Hozzátéve, hogy az ügyben a nevezett módon az uralkodót is értesíti, hogy az evangélikus rendek arra törekszenek, hogy kérelmüket csendesebb formában adják elő. Az őfelségéhez benyújtott kérelmet az evangélikus rendek Dalmady István, Draskóczy György, Armbruster János és a bártfai követek útján küldik el. (A kérelmet I. Lipót császárnak küldik, de a megszólítás után a főherceg személyét is megemlítik.) Az evangélikus rendek előadják, hogy a pozsonyiakat, kik nagyobbrészt nemesek, kisebb részt polgárok, hallatlan sérelem érte a királyi ügyész részéről, aki pert indított ellenük. Ennek mibenlétét nem akarják megismételni, mivel azt őfelsége jól ismeri. Az ország törvényei értelmében törvényes idézés nélkül senkit sem lehet perben elmarasztalni és az 1649:42. törvénycikk értelmében a rendeket nem lehet bizottságok útján elmarasztalni, főként országgyűlés idején, mikor őfelsége elé tárják gravamenjeiket és azok orvoslását kérik. Ezért kérik Őfelségét, hogy az ő megbízottait (?) , kik az egész ügyet irányítanák s az ő igazságát képviselnék (?), azokat a pozsonyiakat az ország megállapított és használatos törvényei szerint az Osztrák Ház veleszületett kegyességéhez illően, melyet Magyarország az uralkodó dicső elődei idején tapasztalt, enyhébb bánásmódban részesítse, hogy az evangélikus rendek elöljáróikhoz hazatérve Őfelsége kegyességéről számolhassanak be, s ezt hirdessék a keresztény világban. Magyarország evangélikus rendjei