Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok I. 1618-1670 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 33. (Budapest, 2001)

Regeszták

elbúcsúzott) egyező értelemben találták meg a nádort mint közvetítőt, hogy őfelségét arra kérné, még az országgyűlés tartama alatt jelöljön ki egy olyan „méltóságos és hazaszerető" személyt, kivel a felföldi rendek elégedettek lennének, s a felföldi rendeket „sem külső sem belső szabadságukban" semmilyen módon el ne nyomja, szolgáit és udvara népét se a nemesség, se a szegénység terhére ne kvártélyoztassa és különösen törvénytelen és szokatlan perekkel jószágokat senkitől se foglaljon el, a csavargókat ne támogassa, hanem azok kiirtásában működjék együtt a vármegyékkel. A tegnapi napon némelyik atyánkfiához kiküldött „nagyságod böcsületes szolgai relátiójokból" megértették, hogy a felföldi rendeknek a nádorhoz küldött megkeresését „idegenségre magyarázván", olyat feltételez benne, mintha a felföldi rendek Homonnai grófnak a főkapitányi tisztségre való kinevezését akadályozni akarnák azzal, hogy kijelentették, ha a kinevezendő főkapitány szolgái megsértenék a nemesi jogokat, őnagysága ezt orvosolni fogja, és erről a rendeket biztosítja. Isten óvja őket attól, hogy a kinevezendő főkapitány iránti reménységüktől elálljanak, ők csak az esetleges elnyomásukat akarják megelőzni, hogy a főkapitány feladata lesz a nemesek gondviselése, szabadságaik s az ország alkotmányának megőrzése. Ha őnagysága a főkapitányi állást az uralkodótól megkapja, a felföldi rendek ennek örülni fognak. A szükséges erények őnagyságában megvannak, abban nem kételkednek. Hallották, hogy őnagysága megbántódott, s kérik őnagyságát, hogy ha a nemesi szabadságot sérelem érte, azt orvosolja, és biztosítsa a rendeket, hogy ilyen nem fog előfordulni. Mert a felföldi főkapitányság alatt lévő darab föld úgy tartható meg, ha a főkapitányok a nemességtől nem tagadják meg sérelmeik meghallgatását, szolgáikat és népeiket nem szállásolják el azok (birtokain). A főkapitány jószága közel legyen Kassához, mert a szegénységet annyival inkább kimerítenék (?), és e darab földnek nagyobb romlása lenne. Ha a nemeseket megőrzik külső és belső szabadságában, mentesek az elnyomástól, s biztosítva is vannak azzal szemben. A főkapitány, „melyet reménységgel való szeretetbül igyekezünk cselekedni", őnagyságáért a nádor előtt készek kérvényezni. Most pedig, hogy őnagyságát e váddal „megh találtak", főként az iránta és hazájuk iránti szeretet cselekedtette velük, mert ha őnagysága a nemeseket nem nyomja el, szabadságukban megtartja őket, kinek-kinek a becsületét megadja, s a szegény nemes embernek vagy a vármegyének dolgait, üzenetét meghallgatja, azok nehézségeit elintézi s a felföldi rendeket és a szegénységet egyéb alkalmatlansággal nem bántja. Kérve kérik őnagyságát, „de maga ítéletik allyon", aki az országlakosokkal nem értene egyet, sőt elnyomná őket, az egyenetlenséget okoz, és az egyenetlenségből több gonosz szokott keletkezni. A Felföldet pedig jól ismeri őnagysága, ha a főkapitányok egyetértvén a rendekkel, úgy igazgattak és oltalmaztak alkalmas módon, mivel őfelségétől és a nádortól távol vannak, az ellentéteket közvetítők és közbenjárók útján