Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok I. 1618-1670 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 33. (Budapest, 2001)

Regeszták

Sokszor a hercegek előtt az udvarnál, a nádorispán s mások előtt nehéz kérdések és veszekedések zajlottak le közöttük azóta, és ma is vannak ilyenek, s azokat a diéta aktáiból fogják megérteni. Június 12-én nem győzték várni őfelsége határozatát, és emlékiratot (memóriáié) adtak át őfelségének, melynek párját az alispán úrnak el is küldték, nem tudja, megkapta-e. Július 4-én kaptak meg őfelsége határozatát ezzel a címmel: „Fidelibus Evangelicae Confessionis in hac diaeta assignandum". De mivel azon a hátiraton (superscriptio), mely a szabadságokkal és régi szokásokkal ellentétes volt és nehéz dolgokjöhettek volna ki belőle, az evangélikus rendek nagyon felháborodtak, az iratot nem bontották fel, hanem lepecsételve visszaküldték a nádorispánnak, mert látták, hogy az számukra sérelmes. Bár a nádorispán is felindult ezen, de ők (az evangélikusok) kitartóan ragaszkodtak elhatározásukhoz, és otthagyták a nádorispán kezénél őfelsége határozatát. Azután kiengesztelődött a nádorispán, és őfelsége határozatának másolatát ő (Gedey) elküldte PPS vármegyének A) betű alatt. Tegnap tárgyaltak arról, hogy milyen választ adjanak, és azt még a mai napon követük útján átadják őfelségének, B) betű alatt pedig a vármegyének. Nem kételkednek abban, hogy a császár „sok szép ratióra" engedni fog alázatos kérelmüknek, noha a nyomozó (persecutor) urak is nagyon mesterkedtek ellenük, és ezért közülük némelyeket minden hímezés-hámozás nélkül keményebben kellett kérelmükben megemlíteniük. Eddig, Isten neve dicsértessék, szép állhatatossággal és egyezséggel voltak egymás között az evangélikus rendek, s ha ez továbbra is folytatódik, minden jót lehet remélni a jelen országgyűléstől, ha ugyan törés nélkül befejeződik. A felföldi vármegyék állandóan arra bíztatják a maguk követeit, hogy addig „semmire se menjenek", míg a vallás és a németek dolgában előterjesztett gravameneiket nem orvosolja őfelsége. E téren addig vitézül viselkedtek. Instrukciója szerint, mikor eljön az ideje, nem fogja elmulasztani, hogy új gravameneket adjon be. A hadiadóként befizetett pénz még a kezükben van, mivel várják az országgyűlés kimenetelét, ráér beadni a királyi kamarára, mikor hazafelé kezdenek indulni. Saját költségeinek térítései, mint naplójában elszámolt, 26-áig fognak terjedni, de ha tovább kell maradnia, kéri a vármegyét, hogy intézkedjék újabb kiadásairól. Mindnyájan szívesen mennének haza minél előbb, csak a dolgok súlyos és nehéz volta „admittálhatná az facilitatiót". A felmerülő ügyekről a szükséges felvilágosítást a jövőben is meg fogja adni a vármegyének, melyet Isten oltalmába ajánl, (magyar—latin)