Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok I. 1618-1670 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 33. (Budapest, 2001)

Regeszták

asszonyokat szintén, s utána nem egyet meg is öltek. Többeket, kik az erőszak következtében idétlen gyermeket szültek, a gyermekkel együtt megöltek, más gyermekeket tűzbe dobtak, a marhát és aprómarhát elrabolták, a temetőket feldúlták, s a halandókat marhák módjára kocsiba fogták. De az ország alsó részei sem menekültek meg e katonák pusztításaitól, különösen a Hegyalja (Antemontana). Itt visszatértükkor a lakosságot az életfenntartásukhoz szükséges dolgoktól megfosztották, többeket megnyúztak, másokat megégettek, másokat egyéb módon öltek meg. Az öreg nőket (kiket koruk sem védett meg) s a szüzeket megerőszakolták. E szörnyűségektől a keresztény lélek iszonyodik. Mindezen erőszakoskodásaikat elszenvedték az ország felső részei, de más részei is, ahol jelenleg is be vannak szállásolva, vagy a végvárakba vannak elosztva. Mindezt a diéta tartama alatt is elkövetik. Ebből kiderül, mekkora a szemükben a nádori tekintély. A haza törvényeit megsértők a nádorispántól semmilyen módon nem függenek, és ezért nem remélhető, hogy az ország megszabadulhat ettől a bajtól. És ami a lelkeket legjobban elkeseríti, az országlakosokat, ezek azt mondták, hogy sem Istentől, sem a császártól, sem a nádortól nem félnek. Hogy az egyházi és világi szabadságot mennyire tisztelik, az kiderül az előbbiekből. Nyilvánvaló, hogy a törököt meg kell támadni, de mivel elmúlik a nyár s a tél közeleg (s ez az évszak a hadakozásra nem alkalmas), nem lehet elkezdeni, mert az ország lakosai ekkora terhet tovább nem tudnak elviselni. Az ország idő előtt kimerülne, és később a háború szükségleteire nem volna sem elég férfi, sem erő, sem élelmiszer, mivel most is ínség van, és kevés a gabona. A vallásüldözőket és háborítókat, a jószágot pusztító idegen katonákat nehezen viselik el az evangélikusok, ez kiderül az őfelségéhez benyújtott gravamenekből és könyörgésekből. S az is, hogy az evangélikusok a katolikusoktól milyen megoldásokat kívánnak. Kérvényeikben a vallásügyi gravamenek orvoslását sürgetik, az idegen katonák dúlásainak megakadályozását, ami meg van alapozva az ország törvényeiben s a királyi diplomákban. Mivel egyik téren sem kaptak elégtételt, sőt inkább a legutóbbi napokban nagyon is tapasztalható a vallásüldözés, az idegen katonák erőszakoskodása, a gyújtogatások, emberölések s más szörnyűségek, a jelen diéta időtartama alatt kapott sebek nagy fájdalmat okoznak. Ezért nem vállalják, hogy ilyen nagy kiadásokat vegyenek magukra. Egyébként nyilvánvaló, hogy az országgyűlés törvényes tartama, ami az 1649:44. törvénycikk szerint két hónap, már lejárt. így nincs már lehetőség az instrukciók, királyi diplomák, az ország alkotmányával és szabadságaival kapcsolatos ügyek további tárgyalására, a gravamenek orvoslására, annál kevésbé, mert a katolikus rendek, ellentétben szavaikkal, nem fogadják el mindazt, amit megtárgyaltak és amiben megegyeztek.