Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok I. 1618-1670 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 33. (Budapest, 2001)

Regeszták

fegyveresek a holmiját Tarnóc (Tarnocz) faluba vitték, ott egy puszta helyen ledobálták. Mindezek miatt a nevezett grófot a felső-magyarországi vármegyék megkeresték, s valamilyen szín alatt megengedte, hogy a lelkészt az evangélikus hívek visszavigyék. Mindez sérti az 1647:14. törvénycikket. Zemplén megyében 1. Tótkrajna (Tot Kraina) falu hosszú idő óta a vranovi ispotályhoz tartozik, melynek vezetése mindig evangélikus lelkészek kezében volt, de a vezetést Homonnai Drugeth gróf elvette az evangélikus lelkésztől, és officiálisának, Havassy Györgynek adta, megsértve ezzel az 1647:14. törvénycikket. 2. Az evangélikus lelkészek jövedelmének csökkenését idézi elő, hogy a rutén lelkészek, kiket közönségesen batykóknak neveznek, különböző falvakban szertartásokat (melyeket cerco-knak neveznek) végeznek. Mindezeket az ország rendjei nem fogadták be, s mégis a falvak népét arra kényszerítik, hogy fizessenek nekik, s erre biztatja őket sok katolikus, kik azt gondolják, hogy e ruténok a velük egyesült görög katolikusok közé tartoznak. A rutén lelkészek ezzel az ürüggyel az ország rendjei közé kerülnek, s az evangélikus lelkészek jövedelmét csökkentik. Ezért az evangélikusok követelik, hogy az ilyen rutén lelkészeket a fizetésekről és illetékekről szóló törvénycikkek érdemében személyesen büntessék meg, és fizetésüket az 1647:11., és 12. és 14. törvénycikkek értelmében utalják ki az evangélikus lelkészeknek. Gömör megyében 1. Az esztergomi érsek az országgyűlés után a Rozsnyóbányára újonnan bevezetett jezsuita atyáknak adta az evangélikusok tornyát, melyet az ő közösségük épített az evangélikus iskola számára, és épületeik telkét a jezsuiták templomának felépítésére használta. 2. Ugyanitt Martonfalvy László jezsuita, miközben az evangélikus lelkész egy eltemetett evangélikus felett beszédet mondott, a templomba belépve az evangélikusokat áhítatukban megzavarta és a prédikáló evangélikus lelkészt felszólította, hogy a szertartást hagyja abba, az evangélikusok nagy kárára és szabad vallásgyakorlatuk sérelmére. 3. Hasonló módon a nevezett jezsuita világi és bűnügyekbe is beavatkozott, megfeledkezve egyházi állapotáról. Gonosztevők védelmére kelt, s ennek következtében több bűntett büntetlen maradt, s a gonosztevőknek inkább módjuk volt bűntetteket elkövetni. Ez azért is nyilvánvaló, mert a jezsuiták