Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok I. 1618-1670 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 33. (Budapest, 2001)

Regeszták

88. A Hajmásy család női ágának súlyos sérelmét jelenti, hogy mikor a közelmúltban Hajmásy Istvánnal a család férfi ága kihalt, az ő nagy kárukra Szentgrót (Sz. Groth) vára és tartozékai — nem törődve azzal, hogy a vagyont a nőág is örökli — Batthyány Ádám gróf kezére kerültek, ki a birtokossal még életében jogtalan magánszerződést kötött. Ennek alapján a gróf Hajmásy István halála után annak várát és javait azonnal elfoglalta a maga számára, amit jelenlegi utódai is jogsértő módon birtokukban tartanak. Mivel pedig a gróf megtudta, hogy igen jogos követeléseik vannak, s őket e javak kétségkívül megilletik, velük szerződést kötött az országbíró előtt, és kötelezte magát, hogy számukra három időpontban kilencezer magyar forintot letétbe helyez. De csak mutatta, hogy kielégíti őket, mert a három időpont óta már a második év is eltelt. Batthyány gróf és örökösei e szerződésben kötelezték magukat arra, hogy ha a megjelölt időpontokban a nevezetteknek az említett összeget nem fizetik ki, akkor birtokaikból kell azokat kárpótolniuk. Mivel jogaik kikövetélése terén a hatalmasokkal szemben nem egyenlők, a rendek arra kérik őfelségét, járuljon hozzá, hogy a Batthyány grófok legyenek kötelesek az országgyűlés befejezése után nekik a szerződésben meghatározott összeget egyszerre kifizetni. Ellenkező esetben a sértett félnek legyen joga a nevezett javakat őtőlük visszaszerezni. 89. Mivel az 1647:71. törvénycikk értelmében a boldog emlékezetű elhunyt császár és király Szarvkő várának és uradalmának s a többi megnevezett uradalomnak a Magyar Királyságba történő visszakebelezését jóváhagyta és ezért Vimpác (Vimpafi), Stotzing (Sztocsink) és Magyarpordány (Magyar Pordan), melyek a szarvkői uradalomban fekszenek, a dikális adót — melyet az 1647., 1649. és 1655. évi országgyűléseken vetettek ki rájuk — s a többi megyei adót fizessék ki minden ellentmondás nélkül Sopron vármegyének mint az ország és a vármegye bekebelezett tagjai, és a jövőben is ezt tegyék. Ezt bizonyítsák Sopron vármegye alispánja és adószedője igazolásával. Ausztria rendjei nem emlékeznek a nevezett falvak visszakebelezésére, amit a császár és király parancsolt meg, s ezeket különállóknak mondják a szarvkői uradalomtól. Igyekeznek őket a Magyar Királyságtól elszakítani és az ő tartományukhoz csatolni az ország nagy kárára, és a nevezett törvénycikk nyilvánvaló megsértésével. Mivel nyilvánvaló, hogy a nevezett és egyéb javak feje most és a múltban Szarvkő vára, s azok régi idő óta hozzá tartoztak, így azokat Ausztriától el kell különíteni s a nevezett uradalomhoz kell csatolni, miután azon javak felosztása a két osztozó fivér között megtörtént, s a két részt elválasztották. Ez a felosztás az uradalmat és annak korábbi állapotát a legkevésbé sem csonkítja, s az eredeti privilegiális oklevelek is e javakat egységesnek és a szarvkői uradalomhoz tartozóknak mondja. Ezt az előző országgyűlés 30. törvénycikke értelmében érvényesnek kell tartani. A javakról szóló oklevelek, mely javakat a Magyar Királyságba visszakebelezték, régóta érvényesek és visszaszerző joggal bírnak.